Studio Antikvárium

36. könyvárverés

[Szerkesztette:] D. Décsy Sámuel és Pántzél Dániel által. XV. évfolyam, II. negyedév: 37–38., 40., 47–48. szám (1801. május 8. – június 16.); III. negyedév: 1–7., 12–15., 24–26. szám (július 3. – szeptember 29.); IV. negyedév: 28., 32., 36., 41–46., 49–51. szám (október 6. – december 22.) [Egybekötve.]
Bétsben, 1801. [Haykul Antal ny.] [559]–590 p.; [607]–622 p.; [711]–740 p.; 112 p; [177]–240 p.; [369]–416 p.; [433]–434 + 447–448 p.; [497]–512 p.; [561]–576 p.; [641]–736 p.; [769]–808 p.
A második negyedév 47–48. száma a harmadik negyedév 3–4. száma után kötve. A negyedik negyedév 28. száma csonka, csak az első és utolsó levele van meg.
A magyar sajtótörténet kiemelkedő jelentőségű lapja, a második magyar nyelvű hírlap. A magyar politikai publicisztika történetének első markáns alakja, Szacsvay Sándor a lapot először Pozsonyban próbálta megjelentetni, azonban a Magyar Hírmondó privilégiuma miatt kénytelen volt áttenni székhelyét Bécsbe, itt szerkesztette a Kurírt 1786-tól egészen 1793-ig. Szerkesztése alatt a lap politikai tudósítások és kommentárok egészen sajátos, változóan bíráló jellegű szócsövévé lett. Szacsvay igyekezett a politikai-társadalmi kritika fórumát elkülöníteni az irodalmi és természettudományos tárgyaktól, és újszerű elfogulatlansággal tudósítani a kor viszonyaihoz képest igen széles olvasótáborát. A cenzúra kijátszására az egyébként jozefinista szerkesztő sajátos műfajt alkalmazott, az úgynevezett elysiumi beszélgetéseket, melyekben elhunyt személyek, illetve állatok dialógusaiban burkoltan közölte bíráló megjegyzéseit. Mikor a nemesség reakciója nyomán a II. Lipót uralkodása alatt szigorodó cenzúra eltiltotta Szacsvayt az újságírástól, a szerkesztést kisebb szünet után Decsy Sámuel vette át, aki tartózkodott minden politikai kritikától, és a lapot földrajzi és történeti tárgyú cikkekkel töltötte meg. A Kurír 1798-ban a bécsi Magyar Merkuriust (társszerkesztő Pánczél Dániel), 1803-ban pedig a Magyar Hírmondót olvasztotta magába. 1816-tól Pánczél Dániel és Igaz Sámuel, 1827-től a lap megszűnéséig (1834) Márton József szerkesztésében jelent meg.
Korabeli papírkötésben, gerincén címkével. Jó példány.