Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 50. Jubileumi online árverése | Könyv, kézirat, antik térkép, aprónyomtatványok, grafika

Szeged, 1900, Traub B. és Társa (Traub B. és Társa Könyv- és Kőnyomdája, Szeged), VII p. + [1] p. + 463 p. + [1] t.: ill.
Első kiadás. Lőw Immánuel beszédei. 1874-1899.
A címlap előtti képen Lőw Immánuel fekete-fehér portréja látható. Ajánlással, számozott lábjegyzettel és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Az előzéklap belső oldalán tulajdonosi bélyegzés, a címlap hátoldalán tulajdonosi bélyegzés és tollal beírt számjelzés található. Nyomtatta a Traub B. és Társa Könyv- és Kőnyomdája Szegeden.
Korabeli félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, aranyozott díszítéssel ellátott, színes, mintás címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratos, mintázott könyvgerinccel, festett, mintázott előzéklapokkal, körbe mintázott lapélekkel, hiánytalan, jó állapotban.
Lőw Immánuel /Ábrahám Hajím/ (Szeged, 1854. január 20. – Budapest, 1944. július 19.) magyarországi zsidó hittudós, 1878-tól haláláig, 66 éven keresztül szegedi főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író. Egyetemi és teológiai tanulmányait Berlinben végezte és ott is avatták rabbivá. 1878-ban választotta főrabbijává a Szegedi Zsidó Hitközség. A magyar, a német és a héber nyelv mellett tudott arámiul, szírül, törökül, arabul, perzsául, görögül, latinul, románul és szláv nyelveken is. Már fiatalon világhírű tudós és vallási tekintély volt. Sémi filológiai dolgozataival, hitszónoklataival és botanikai tudományos munkásságával nemzetközi elismerést szerzett. A magyar irodalom és történelem sok nagyságáról (Arany János, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc) mondott emlékbeszédet, s ezeket nyomtatásban is megjelentette. Magyarra fordította az Énekek énekét. Ő volt az első szegedi gyorsíró. Irányításával szervezték meg és katalogizálták a szegedi Somogyi Könyvtárat. Ő avatta fel a Baumhorn Lipót által tervezett esztergomi zsinagógát 1888-ban. 1927-től 1939-ig a zsidóság felsőházi képviselője volt. Fő műve a többkötetes "Die Flora der Juden" (A zsidók növényvilága). Ezt a munkát tíz éven át írta, miközben természetesen sok egyébbel is foglalkozott. Megírásához a Talmud és a Biblia ismeretén kívül alapos régészeti, botanikai és filológiai kutatómunkára volt szükség.
"...Löw Immánuel beszédei egy erőtől duzzadó egyéniség művei és egyenként valamint összességökben egy előkelő szellem bélyegét hordják magukon. Oly férfiú szava hangzik belőlük, a ki nem a hivatásnak vagy hivatalnak kényszere alatt beszél, hanem azért, mert van mondani valója. És mondja ezt sajátos, a szokott alakoktól elütő módon. Nem hisszük, hogy ezen alakok bármikor ki fogják szorítani azon régi formákat, a melyeknek az egyházi szónoklat mesterei nagy részt alárendelték magukat. De az új alak keresését is érdemnek tudjuk be, hiszen mindenben mindnyájunknak csak keresnünk adatott." - írta a műről Neumann Ede rabbi (Magyar-zsidó Szemle, 1901./18. évfolyam/ 3. szám).