Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
40. Könyvárverés

„Tekintetes Királyi szépítő biztosság! Az emberi észtalálmányok nem csak az ujabbkor civilisatiojjának hanem egyszersmind a világ tökéletesedésének is legfőbb előmozditói és rugonyai … elhatározám magamat ezen … Pest városa kebelébeni fellépésre is, még pedig 1846-ik évi Martius havában két előadással … az előadás helyéül a Városi liget valamely alkalmasabb részét kikérni…”
A dokumentum hátoldalán olvasható, hogy a kérelem Nemes László ügyvéd által lett fogalmazva, leírva és beadva 1846 január 6-i dátummal, elbírálva, jóváhagyva január 8-án (más írással, németül).
Tóth Béla így ír az esetről: A léghajózás kezdete Magyarországon: „A Magyarországra került első léghajós Lehmann Keresztély volt, ki már 1845-ben többször szállott föl Bécsből. Ez a Lehmann testvérbátyja volt a mi Nemzeti Színházunk jeles díszletfestőjének, Lehmann Mórnak. Ez a kis púpos piktor imádta a léghajózást, s azt mondta, hogy praktikus célja is van vele, mert hogyan tudjon ő jó színpadi felhőket festeni, ha a fellegeket nem látja közelről? Miután Bécsben többször fölszállott, végre az ötvenes évek közepén lecsábította bátyját Pestre is, és több levegői utazásra indult vele a Nemzeti Színház mögött volt botanikus kertből. A kis piktor igen szép felhőtanulmányokat tehetett, a mellett a vállalkozást nem bánta meg a zsebe sem.
Hogy mennyire új, szokatlan, sőt félelemes vállalkozás volt az akkori magyarok szemében a léghajózás, bizonyítja egy mulatságos eset, melyen még sok év múlva is nagyokat nevetett Pest városa. Egy fiatal újságíró vállalkozott rá, hogy fölszáll Lehmannékkal. Hősi bátorságát előre ünnepelte lapja, s a Komlóban ugyancsak előre hatalmasan áldomásoztak a «rettenthetetlen magyar léghajós» egészségére. Mikor aztán elkövetkezett a nagy nap, és a botanikus kertben ezerek várták a csodát, az újságíró dörgő éljenzés közt jelent meg a hely színén. Paszomántos farkas bundát viselt (azt hitte, ilyen a léghajós kapitányi uniformis) és tudományos eszközök lógtak a nyakában. De sápadt, igen sápadt volt a a rettenthetetlen férfiú, és nőttön nőtt a sápadtsága, amint az indulás pillanata következett. Mikor aztán Lehmann azt mondta: «Tessék beszállni!», be is szállott a kosárba, de mielőtt felhangzott volna a hagyományos «ereszd el!», a léghajós kapitány esze nélkül ugrott ki az édes anyaföldre, melyet legott csókjával is illetett, mert az a baj esett meg rajta, hogy ugrás közben bele akadt a lába valami kötélbe, s a tudományos eszközök szörnyű csörömpölésének közepette hasra vágódott.”/A léghajózás kezdete Magyarországon/Magyar ritkaságok. Athenaeum 1899.
4 lev. 2 beírt oldal. Fólió.