Studio Antikvárium

42. árverés

Kelt: Budapest, 1913. XI. 8. Egy levél, mérete: 291x226 mm, egy beírt oldal.
Szövege: „Kedves Barátom! Ma távirati utasításod értelmében beszéltem telefonon Majovszkyval, aki – igen röviden – kijelentette, hogy 15-ike előtt semmi esetre sem foglalkozhat ez üggyel, s a ministerrel sem tárgyalhat, mert a költségvetéssel vannak elfoglalva. Ugyanezt a választ adta arra a kérdésemre is, hogy mennyire van a megbízatás ügye. Úgy vélem, ott lesznek ma is nála, ami igen lehangol, mert úgy rendezkedtem be, hogy az ősszel és télen elkészítem a végleges terveket. Most már megint kezd valószínűtlen lenni, hogy 914-ben hozzáfoghassunk a munkához. Szeretném, ha a jövő hét folyamán Pestre feljönnél személyesen érdeklődni, s egyúttal a modellt is megnéznéd, van-e még valami észrevételed. Úgy vettem ki Majovszky beszédéből, hogy nincs elragadtatva a gondolattól, hogy a modell a múzeumban van felállítva – kérdezte miért? Mikor megindokoltam, hogy jobb helyet nem találtam, azt válaszolta: furcsa. Hogy vagytok? Hosszú hallgatásodat csak nem családi bajok indokolják? Kedves Nőd Ő nagysága remélhetőleg már jól van? Légy szíves kézcsókomat tolmácsolni. Ölel: Jenő.”
Kismarty-Lechner Jenő (1878–1962) építész, építészettörténész, Lechner Ödön unokaöccse. 1902-ben megalapította az első magyar építész asztaltársaságot, amelyből a Megfagyott Muzsikus építészmérnöki hallgatói lap szerkesztőgárdája is kialakult. Levelében ismeretlen – minden bizonnyal vállalkozó – barátjának arról az egyelőre meghiúsult kísérletéről számol be, amellyel a vallás- és közoktatási minisztérium művészeti osztályának vezetőjét, Majovszky Pált kívánja rávenni egy építészeti tervük támogatására. Majovszky rengeteget tett a magyar modernizmus elismertetéséért – ez nehéz feladat volt, hiszen minisztériumi szinten a konzervatív, akadémista vonallal kellett megküzdenie.
Tökéletes állapotú lap, hajtás nyomaival.