Óbuda & Győri Antikvárium

Fair Partner ✔
Válogatás Horváth József antikvárius, klasszika-filológus hagyatékából - V. Árverés

Cibinii [Szeben], 1762. 8 sztl. lev.
Korabeli, egyszerű papírkötésben, jó állapotban.

Lázár János (gyalakuti gróf): erdélyi kormányszéki elnök. Szül. 1703-ban Segesvárt, a bölcseletet Páriz-Pápaitól hallgatta 1716-ban Nagyenyeden. 1719-ben esküdt fel az erdélyi kormányszékhez, 1725-ben az Apafi örökösök dolgában Bécsbe utazott. Később a marburgi egyetemre ment, hol a tudós Wolf Keresztélynek leghiresebb tanítványa lett, itt sok tudóssal ismerkedett meg, a kikkel hazájába 1731-ben visszatérte után is levelezést foyltatott, szorgalmasan levelezett egyszesmind Erdély tudósaival és vallása püspökeivel. 1733-ban báróságot nyert, 1736-ban az erdélyi királyi tábla ülnöke lett, 1737-ben gróf Teleki Katát vette nőül, 1738. márcz. hamisvád következtében, mintha Rákóczy Józseffel egyetértett volna, a fejedelem parancsára elfogták és Szebenbe, majd a pestis kiütésekor Brassóba vitték. A rokonok és az erdélyi főkormányszék folyamodására, VI. Károly császár Medgyesen okt. 1. vizsgálatot rendelt, az irományai közt talált scytha betűkkel írt jegyzetek ártatlanoknak bizonyulván, decz. 23. szabadon bocsáttatott és ülnöki hivatalát visszanyerte. 1742-ben az erdélyi országos rendek mint követet küldték Bécsbe. Visszajöttekor belső Szolnok-megye főispánja lett és a megyét három évig kormányozta. 1746-ban a királyi tábla elnöke és főkormányszéki tanácsos lett (egy évvel előbb a grófi czímet nyerte.) Az 1749. országgyűlés újra felküldte követnek Bécsbe, ezuttal a székely nemzet részéről az adó tárgyában, ugyanez évben választotta meg őt a három nemzet országos elnöknek. Az erdélyi országos rendek később az ország főkormányzóságára választották meg, azonban e hivatalra mást nevezek ki. 1758-ban meghalt neje, kinek ő maga készitett epitaphiumot (közölve van gr. Lázár M. munkájában), 1761-ben nagyobbik fiát, L. Imrét ragadta el a halál (erre szintén írt latin verset). Az 1764. mádéfalvi szomorú esemény alkalmával tagja volt a székelység megnyugtatására kirendelt bizottságnak. 1771 körül ment nyugalomba. Meghalt 1772. nov. 26.