Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 17. Online árverése | Könyv, kézirat, antik térkép, aprónyomtatványok, grafika

Budapest, 1919, Közoktatásügyi Népbiztosság, 24 p.
Első kiadás. Az egység okmányai. A szociáldemokraták és kommunisták egyesülésének előzményei. Kun Béla levele a kommunizmusról és a proletáregységről.
Weltner Jakab elvtárs bevezetésével kiegészített kiadás. A címlap hátoldalán (áthúzott, számjelzéssel ellátott), valamint néhány oldalon tulajdonosi bélyegzés látható.
Könyvkötői kemény papírkötésben lévő példány ezüstözött jelzettel ellátott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, új előzéklappal, ceruzás számjelzéssel ellátott, sérült címlappal, az első oldalon ceruzás jelzettel, néhol foltos, jelöléssel és aláhúzással ellátott, könyvrestaurátor által konzervált belívekkel, a hátlap belső oldalán dátumbélyegzéssel, hiánytalan állapotban.
Kun Béla /szül. Kohn Béla/ (Lele, 1886. február 20. – Moszkva, 1938. augusztus 29.) újságíró, kommunista politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság vezetője. Kolozsvári, majd nagyváradi újságíró, a Kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár titkára és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja volt. Oroszországban a Pravda, az Izvesztyija és más baloldali lapok szerkesztőjeként tevékenykedett. Garbai Sándorral együtt kialakította a Tanácsköztársaságot, valamint a Forradalmi Kormányzótanács tagjaként, illetve külügyi és hadügyi népbiztosként is munkálkodott. A Tanácsköztársaság bukása után Oroszországba menekült és belépett a Vörös Hadseregbe. A kommunizmus radikális megvalósítására törekedett. Egyike volt azoknak, akik az 1938-39-es sztálini tisztogatás áldozatai lettek.
Weltner Jakab (Budapest, 1873. december 6. – Budapest, 1936. április 18.) szociáldemokrata politikus, újságíró, politikai író. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) titkárságának alkalmazottja, az MSZDP ellenőrző bizottságának tagja, a Népszava" állandó cikkírója, a Famunkások Szaklapjának szerkesztője, a Népszava felelős szerkesztője volt. Politikai-agitációs tevékenységéért többször letartóztatták. Különös jelentőséget tulajdonított a demokratikus szabadságjogokért folytatott küzdelemnek és a különböző szociálpolitikai kérdéseknek. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején a Magyar Nemzeti Tanács tagja volt. A forradalom, a tömeghangulat, a külföldi események hatására átmenetileg eljutott a kommunistákkal való együttműködés helyesléséhez. 1919. március 21-én a két munkáspárt egyesítését deklaráló, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltását előkészítő Egységokmány egyik aláírója. A proletárdiktatúra alatt állami funkciót, népbiztosságot nem vállalt, de az általa betöltött számos tisztség, testületi tagság alapján a Tanácsköztársaság vezető személyiségei közé sorolható."