Belvedere Salon

25th art auction

Olaj, vászon, 45,5 x 35 cm J.n. Rum Attila tanulmányával

Miként Tornyai János a vásárhelyi vidék és parasztsága megörökítésével, úgy Koszta az Alföld, közelebbről a szentesi tanyavilág festőjeként vált ismertté. E témához volt igazán mondanivalója és megfelelően őszinte indulat is társult az érdeklődéséhez. A műértők körében már jól ismert festő 1917-ben vált igazán híressé, amikor összes képét megvásárolták a budapesti Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes tárlatáról. Érdekes probléma, hogy miért épp ekkor, az első világháború negyedik esztendejében fedezték fel, az ekkor már 56. életévében járó Kosztát. Semmiképp sem kielégítő magyarázat erre a háborús időkben rohamos pénzromlás feletti aggodalom. A siker mindenesetre elsöprő volt és az addig állandóan nélkülöző művész számára szokatlan anyagi biztonságot teremtett. A következő három évtizedben Kosztának a magyar művészet egyik legeredetibb, legőszintébb és legerőteljesebb életművét sikerült megalkotnia. A közhiedelemmel ellentétben Koszta nem tartozott az ún. tanulatlan őstehetségek vagy műveletlen zsenik közé. Brassóban született, gimnáziumba járt, a bécsi, budapesti és müncheni festőakadémiákon tanult, majd bejárta Itáliát és megfordult Párizsban is. Koszta 1902-ben rövid időre, majd 1903 nyarán huzamosabban dolgozott Nagybányán a művészteleptől függetlenül, csak Ferenczy Károllyal tartva kapcsolatot, a csöndesebb Felsőbányán munkálkodva. Ekkor festette első plein air képeit, melyek egyértelműen Ferenczy hatásáról tanuskodnak.
Koszta 1904-ben megpályázta, majd Mátyás és Beatrix találkozása című képével el is nyerte a képzőművészek számára ekkor alapított Fraknói-ösztöndíjat. Fraknói Vilmos püspök saját római birtokán művészházat építtetett 1902 és 1904 között. Az Accademia di Belle Arti három műteremlakással állt a Rómában alkotni vágyó művészek rendelkezésére. Koszta 1905 és 1907 között dolgozott itt és Róma környékén. A Fraknói-díj elnyerésének egyetlen feltétele egy vallásos tárgyú kép megfestése volt. A Mátyás és Beatrix találkozása kompozíciós sémáját követve, Koszta itt kezdett a Három királyok kidolgozásába, melynek egyik első változatát közvetlenül a Fraknói-villa falára festette fel. Az 1906-7 közöttre kiérlelt kompozíciót Koszta két változatban is megfestette (ma mindkettő a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében van), komolyabb eltérés csupán abban mutatkozik, hogy az egyiken Mária és Jézus feje felett glória jelenik meg, míg ez a másik változatról elmaradt. A dicsfény nélküli változat szellemisége Ferenczy biblikus képeinek, ezek közül is az egyik legkésőbbi, 1903-as Levétel a keresztről (Marosvásárhely, Kulturpalota) című alkotásával tart rokonságot. Mindkét jelenet első szembeötlő jellegzetessége az a megkapóan egyszerű természetesség, melynek egyik forrása abból a protestáns eredetű ábrázolási hagyományból fakad, amely a kép vallásos avagy profán jellegű értelmezését a szemlélő szabad választására bízza. Ferenczy itt már szinte minden ponton eltért a keresztről való levétel évszázados ábrázolási konvencióitól. Műve a cím elhagyásával az emberi létezés szerves részét alkotó tragédia fogalmának sűrített képi megjelenítésévé válik. Koszta a Három királyokat hasonló művészi alapállásból festette meg. Művének középpontjában nem a kisded Jézus isteni voltának hangsúlyozása, hanem a még romlatlan gyermeki szépség kisugárzása iránti hódolatteljes tisztelet, a makulátlan emberivel való találkozás felett érzett csodálat dominál. Az ábrázolás lelkisége sokkal közelebb áll a népi betlehemezés természetközeli világához, mint a téma templomok oltárképein megjelenő változataihoz, a keresztény ikonográfia képi toposzaihoz. A Három királyoknak Koszta több tanulmányát is elkészítette, művészi gyakorlatából adódóan esetleg a „kész” mű megszületését követően éppúgy, mint előzményeként.
A most aukcióra kerülő kép a szakma számára eddig ismeretlen, a Három királyokon megjelenő „híres kisfiú” egyalakos tanulmánya. Koszta e gyönyörűséges „ékszerdarabját” fény-árnyék kontrasztok erőteljes alkalmazásával, valamint széles ecsetkezelésű bravúrral vetette vászonra, azzal az energikus nagyvonalúsággal, mely oly elválaszthatatlan jellemzőjévé vált későbbi festészetének.
Rum Attila