Virag Judit Gallery and Auction House

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, vászon, 49,5x62 cm
Jelezve jobbra lent: Kmetty

Kiállítva:
-A Modern Művészeti Egyesületek Szindikátusa KUT és UME közös kiállítása Nemzeti Szalon,1932

"Sokat csavarogtam külföldön. Egy ideig együtt laktam Kmetty Jánossal, aki nagyon hatott rám. Még ma is bennem élnek az ő szavai, hogy a festészetet véresen komolyan kell venni, és az ember ne mozduljon a művészet hite nélküli Kmetty puritánságát érzem az új magyar képzőművészetben is..."
(Halápy János visszaemlékezése a húszas évek végén Párizsban eltöltött időszakról.)
Kmetty János művészetében jelentus változast, megújulast hozott mindkét párizsi útja (1911, 1927). Míg az első alkalommal elsajátította az analitikus kubizmus módszerét, melynek egyéni értelmezést adott festészetében, másodjára George Braque, Juan Gris, Albert Gleizes művészete érintette meg. A kubizmus fő teoretikusa, Gleizes 1928-ban a Bauhaus-könyvek sorozatában jelentette meg Kubizmus című művét, melyben a kubizmus különböző szakaszainak első, tételes, összefoglalását írta meg. A kubizmus végső fázisa, - melynek lényege egyfajta ritmus egységében a tökéletes síkszerűség megvalósítása - a tárgyak szabad alakításához vezetett.
Kmetty művészetére is pezsdítően hatott ez a formai sokrétűség, játékosság. Kötött, szigorú, komor szinte monokróm képeit felváltotta egy kötetlenebb képalkotás mód. Palettája kiszínesedett, az alapszíneket önmagukban is szívesen használta egy erőteljes, élénk kolorit elérése érdekében, melyek a komplementer színekkel kiegészülve egyúttal a festmények világító erejét növelték. A fény, ugyanakkor a színek mélysége, tisztasága érdekében gyakran használt temperát (1929-es ill. 1931-es Tamás Galériabeli kiállításán többségében tempera csendéleteit állította ki), melyet sokszor áttetsző olaj festékkel kevert. Ehhez a színességhez járult a csendélet különböző kellékeinek egy síkra, az asztal lapjára történő halmozása, olyan játékos megoldásokkal, egymásba játszásokkal, mint képünk esetében az "újság" felirat részleges rákerülése a kenyérre. A különböző ornamensek tovább tagolták a képet, összességében az állandó mozgás érzetét keltve. Ezt a sokféleséget az egységes visszafogott színskálájú síkokból álló háttér azonban tökéletesen összefogja.
Noha már Picasso, Braque korai kubista csendéleteinek jellegzetes eleme volt az újság képbe montírozása, ragasztása, Kmettynél a formai konzekvenciákon túl világnézeti, etikai alapállást is szimbolizált. Az Újság című napilap, mely képzőművészeti rovatába Elek Artúr a hazai modernizmus egyik értője és terjesztője közölt rendszeres tudósításokat, Kmetty személyes kapcsolódásairól tanúskodik. Igy csendélete nemcsak egy a hagyományos festői műfajban manifesztálódó képként értelmezhető, ahol a megfestett tárgyak műtermi kellékekként szerepelnek, itt Kmetty saját tárgyait, ha úgy tetszik reggelije tartozékait sorakoztatta fel.
Ugyanezt a személyességet, elkötelezettséget jelenítik meg KUT katalógussal kísért csendéletei. A Képzőművészek Új Társasága tagjaként, majd alelnökeként, mindvégig tevékenyen részt vett a társaság életében. Ahogyan írta: "A KUT testületileg és tagjainak művészetével évtizedekig a haladó magyar képzőművészet minőségi es harcos szervezete volt." Az 1932-ben megrendezett közös KUT-UME kiállítás, amelyen a Csendélet az "Újság"-gal című képe is ki volt állítva, többet jelentett az évi szokásos KUT tárlatoknál. Az általános művész béke, az új magyar művészet teljességének ünnepe volt. Hat év után állított ki egymással újra a két társaság, a Márffy Ödön elnöksége alatti KUT és a Vaszary János vezette fiatalok. Ily módon ez a kiállítás a modern művészekvalódi seregszemléjének bizonyult.
Ezen a tárlaton Kmetty János egy másik csendélete mellett, az Olvasó nő című képét is kiállította, mely feltehetően egyik variánsa lehetett az Újságos csendélet hátoldalán megtalálható "La Revue-t olvasó nő"-nek. A képen Kmetty tempera-olajkísérleteinek nyomai fedezhetőek fel. / Úri Ibolya Kmetty monográfiájában reprodukált Olvasó nő című festmény ( 21.kép ) egyébként, éppen képünk fordítottja, ugyanis itt a hátoldalon lévő, rendkívül hasonló csendéleten láthatók a már említett tempera-olajkísérlet nyomai.
Nemcsak ez a téma /ülő, fekvő nők, csendéletek / volt tehát gyakori Kmettynél ebben az időszakban, hanem a különböző festékanyagokkal, a temperának és olajnak együttes alkalmazásával való kísérletezés is. A nők alakjáiban valószínűleg feleségére ismerhetünk.

K. A.