Virág Judit Galéria

(6) Téli aukció

Olaj, vászon, 109x157,5 cm
Jelezve középen lent: Kiss B. 1857

Festő és hazafi

Kiss Bálint a 19. századi magyar festészet talán legkülönlegesebb figurája: festő, tanár, közéleti személyiség, a magyarországi művészeti oktatás és a múzeumok fejlesztésének, pártolásának lelkes híve, a Magyar Nemzeti Múzeum képgyűjteményének első múzeumőre. A történeti festészet fontosságát és annak a nemzeti művészet megteremtésében játszott szerepét nemcsak képeinek témaválasztásával, de nyilvános felszólalásaival is propagáló alkotó. Ahogyan a Honderű című folyóirat egyik 1847-es számának szerzője írta: "egyszerre festő és hazafi, úgy ahogy soha senki ő előtte."

Az életpálya

Kiss Bálint egy szentesi református lelkész fiaként 1819-ben kezdte meg tanulmányait a nagyhírű debreceni református (Kollégiumban azzal a szándékkal, hogy apja hivatását folytatja majd. Ide a tervezett teológiai tanulmányok helyett rajzszenvedélyének és festészeti érdeklődésének hódolva a bécsi Akadémie der Künste történeti festészet osztályát választotta (1827), ahol jó barátjával, Barabás Miklóssal együttvégezte stúdiumait. Tanulmányai végeztével Itáliában, Németországban és Svájcban tett utazásokat, majd 1837-ben Pesten telepedett le.
A jelenet a török háborúból című képét 1857-ben festette. A nagyméretű olajfestmény török és magyar katonák küzdelmét ábrázolja a bécsi Akadémia csataképfestészetére jellemző gúlakompozícióban. Az alakok ruházata és a lovascsoport bal oldalán látható katona páncélja alapján Kiss Bálint képe a 16. század török-ellenes küzdelmeinek egyikét ábrázolhatja. A heraldikailag motivált színhasználat (vörös, fehér, arany) és a magyar lovas sisakjának arany színe a figurák magas rangjára, kiemelt politikai-katonai szerepére utal. A katonák a barokk csataképfestészetből ismert gesztusok és beállítások repertoárját visszafogott, szikár megjelenítésben vonultatják fel. A romantikus tájképfestészet pittoreszk hatásait idéző háttér topográfiailag nem azonosítható.
Kiss Bálint festett az alföldi népéletet bemutató zsánerképeket, teljesített számos porté megbízást, de az 1840-es évektől festészetének legfontosabb műfajává a történeti kép vált. Kiss Bálint történeti tárgyú képeinek sorát 1838-ban a Hunyadi unyadi János halála című művével kezdte meg. Első történeti festőinkhez, Schmidt Józsefhez, Balassa Ferenchez, Weber Henrikhez és Spiró Edéhez hasonlóan Kiss Bálint is a nemzeti történelem eseményeinek bemutatása mellett kötelezte el magát, követve ezzel a reformkori Magyarország művészeti programjának egyik legfontosabb elemét. De ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg a korszak legjelentősebb művészettörténésze, Henszlmann Imre is 1840-ben a Pesti Műegylet megalakulásának évében: "Van olyan nép, amely könnyen ellehet nélkülök, de nemzetünknek, melly történeteivel dicsekszik és örömmel tekint vissza hajdani napjaira, nemzetünknek történeti festészésszobrászkell" (MNG, 48. o.).
Mivel a Jelenet a török háborúból című festményen ábrázolt esemény az egykorú források töredékessége miatt ill. a képcím és a topografikus hitelesség hiányában pontosan nem meghatározható, a mű megfejtésének, értelmezésének a lehetőségeit máshol kell keresnünk, és ez a 19. századi magyar festészet török-magyar harcokat bemutató fiktív viadalábrázolásainak típusa, amelyre Zichy Mihály egy rajza mellett számos példát találhatunk, köztük Kiss Bálint oeuvre-jében is.
Századunk talán legjelentősebb magyar műgyűjtőjének, mecénásának és műértőjének, az Ernst Múzeum alapítójának, Ernszt Lajosnak a gyűteményében több Kiss Bálinttól származó mű is szerepelt - így a Zsigmond harca a törökkel című olajfestmény és négy rajz, amely a 16. századi török-magyar küzdelmek fiktív csatáit ábrázolta jelenetek a törökháborúból" címen (Ernszt, 79-80.) . Feltételezhető, hogy Kiss (Bálint csataképe az Ernszt-gyűjteményben felsorolt, jelenleg lappangó rajzok egyikének olajfestmény változata.

B. Á.