25. tétel
A tételt a következő oldalra kattintva vásárolhatja meg:
KERÉNYI JENŐ: SZALONNÁZÓ MUNKÁS TERRAKOTTA SZOBOR
[1Q769/X327] Régi, jelzett, talapzaton ülő férfi szobor. Terrakotta szobor. Szalonnázó férfi. A szobron kopásnyomok elfestések találhatók, lásd fotó. Gyűjteménybe való RITKA darab! Talapzatán hátoldalán jelzés: KERÉNYI J. Magasság: 17.5 cm Szélesség: 12 cm Súly: 0.4 kg Kerényi Jenő szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1908 Kiállítások az adatbázisban: Plasztikai varázslat. Szobrászati gondolatok formái. Kerényi Jenő kiállítás Mesterei: Bory Jenő. 1925-1930: Iparrajziskola, 1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő. 1937: Római ösztöndíj, 1942: Zrínyi-jutalom, 1950: Munkácsy-díj, Suzzara (OL), Nemzetközi kisplasztikai kiállítás I. díja, 1952: Munkácsy-díj, 1955: Kossuth-díj, 1958: Brüsszel, Világkiállítás, Grand Prix [Somogyi Józseffel], 1964: érdemes művész, 1966: kiváló művész, 1968: Munka Érdemrend arany fokozata, 1969: Budapest Főváros Pro Arte aranyérme, 1969: II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, Baranya megye nagydíja. Budapesten élt, 1934 óta volt kiállító művész. Mind a kisplasztikában, mind a monumentális ágazatokban aktívan tevékenykedett: körplasztikákat és domborműveket alkotott. Műveinek domináns anyaga a kő és a bronz, illetve az 50-es években az alumínium volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot. Korai periódusában feszesen komponált, dinamikus belső energiákat összpontosító kompozíciókat készített: ezen alkotószakaszának pregnáns művei az 1942-1948 között született női aktok (Napozó, Fürdőző, Nyújtózkodó). A második világháború utáni években megalkotta a közelmúlt ötven évének példaadó, nagyhatású köztéri monumentumává vált alkotását, a sátoraljaújhelyi Partizánemlékművet, majd olyan, ugyancsak jelentős, állami megrendelésre alkotott műveket készített, mint a budapesti Csontváry-síremlék, vagy a tihanyi Legenda. Az 50-es évek második felétől mind erőteljesebbé vált szobrászatának expresszív alaphangja: a Harcosok, a Kis lovas-szobrok mellett monumentális díszkutak, díszítőszobrok (Győr, Budapest) tanúsítják ezt. A pályája utolsó időszakában született Antik legenda, Mózes, Géniusz, Golgota c. kompozíciók azt jelzik, hogy a mítoszok, a legendák világa, a biblikus témák felé fordult: e műveinek drámai, feszült hatásvilágát mély gondolatiság, vibráló formarend, tépett felületkezelés teremti meg. Egyéni kiállítások 1978 • Szentendre (állandó kiállítás) 2006 • Körmendi Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1940 • Sportdíj-kiállítás 1942 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence 1958 • Világkiállítás, Brüsszel [Somogyi Józseffel] 1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok. Művek közgyűjteményekben Fővárosi Képtár, Budapest Köztéri művei id. Markó Károly (domborműves kő emléktábla, 1941, Budapest, Markó u.) Novák Mihályné síremléke (1945 körül, Kerepesi temető) Partizánemlékmű (bronz, 1948, Sátoraljaújhely) Táncolók (bronz, 1958, Brüsszel [Somogyi Józseffel]) Figurális díszkút (bronz, 1959, Győr) A szocializmus allegóriája (kődombormű, 1960, Győr, Pályaudvar) Hárfás lány (bronz, 1961, Budapest, Emke Vendéglő, sorsa ismeretlen) Női akt (kő, 1961, Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő) Háromalakos csoport (bronz, 1961, Madách Színház) Lebegő női akt (alumínium, 1961, Debrecen) Fekvő nőalak (alumínium, 1963, Pécs, Hajnóczy J. u.) Nő kígyóval (alumínium, 1963, Veszprém, Gyógyszertári Központ) Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1964, Nagykanizsa) Olvasó lányok (kő, 1965, Eger) Zenélő lány (bronz, 1966, Vác, Dunamenti Cementművek-lakótelep) Szocialista művészet (kő, 1967, Gárdony) Körzőt tartó kéz (alumínium, 1967, Margitsziget Munkásmozgalmi emlékmű (Géniusz) (bronz, 1969, Miskolc, ?) Anya gyermekkel (bronz, 1972, Moszkva, Magyar Nagykövetség kertje) Munkáskezek (kő, 1973, Miskolc) Magvető (bronz, 1974, Salgótarján) Lángot tartó nő (bronz, 1975, Budapest, II. ker., Vérhalom tér) (bronz, 1979, Városliget), Csontváry (bronz, 1979, Pécs, Sétatér [síremlék-másodpéldány]) Zenélő (bronz, 1983, České Budějovice [CSZ]) Csontváry-portré (bronz, 1994, Pozsony, Magyar Kulturális Központ). Irodalom RABINOVSZKY M.: ~ újabb szobrai, Művészet, 1948/9. NÉMETH L.: Új monumentális művészet felé. Domanovszky Endre, ~ és Somogyi József művészetéről, Szabad Művészet, 1955/4. NÉMETH L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968 SZVETLOV, I.: ~, Moszkva, 1968 SZINYEI MERSE A.: ~ köztéri szobrai, Budapest, 1969 KOVALOVSZKY M.: Expresszionizmus - forma és magatartás, Művészet, 1974/5. PÁTZAY P.: ~, Budapest, 1975 POGÁNY Ö. G.: ~ 1908-1975 kiállítása (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1976) POGÁNY Ö. G.: ~ről és művészetéről (A ~ Múzeum katalógusa, Szentendre, 1977) SZINYEI M. A.: ~, 35 év 35 művész, Budapest, 1985 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 Köztéri szobraink, Budapest, 1986 Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. ~ Múzeum, in.: Pest megye képzőművészete, Szentendre, 1990 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Wehner Tibor Forrás artportal.hu
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
