| aukciósház |
Laskai Osvát Antikvárium |
| aukció dátuma |
2018.09.29. 11:55 |
| aukció címe |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| aukció kiállítás ideje |
Nincs megadva |
| aukció elérhetőségek |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| aukció linkje |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
504. tétel
KENÉZ BÉLA: A revizió nemzetközi szükségessége
Rectori székfoglaló beszéd.
Bp. 1938. Egyetemi Ny. 29 p.
Kenéz Béla, 1897-ig Kreutzer Béla (Szolnok, 1874 - Bp., 1946) statisztikus, közgazdász, gazdaságpolitikus. 1931-1932-ben Magyarország kereskedelemügyi minisztere. A Budapesti Tudományegyetemen tanult jogot, államtudományi doktori oklevelét 1895-ben szerezte meg. Ezt követően két évig a lipcsei - Karl Bücher tanítványaként - és a londoni egyetemeken folytatott közgazdaságtani és statisztikai tanulmányokat. 1897-ben állami szolgálatba lépett, s 1905-ig a Központi Statisztikai Hivatal alkalmazásában állt, mint segédfogalmazó. 1905-ben a kereskedelmügyi minisztérium miniszteri titkárává nevezték ki, ahol csakhamar már osztálytanácsosként dolgozott. Ezzel párhuzamosan 1906-ban a statisztika tárgyköréből habilitált és magántanári képesítést szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. 1907-ben feladta köztisztviselői pályáját, s nyilvános rendkívüli tanárként elfoglalta a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen számára felajánlott statisztikai katedrát. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején az egyetemi oktatástól eltiltották, de e rövid, ideiglenes kitérőt követően haláláig az egyetemen tanított. Tudományos és oktatói pályájával párhuzamosan az 1910-es évektől a politikai közéletben is részt vett. Kolozsváron a városi törvényhatóság bizottsági tagja volt, 1914-ben pedig tevékenyen közreműködött az Erdélyi Szövetség megalakításában. 1920-tól az Országos Kisgazda- és Földműves Párt, 1922-től 1926-ig a Nemzeti Egység Pártja színeiben a szolnoki választókerület nemzetgyűlési képviselője. 1921-1922-ben a nemzetgyűlés második alelnökeként tevékenykedett, 1922 és 1926 között pedig a pénzügyi és közjogi bizottság munkáját elnökölte. 1927-ben ismét bekerült az országgyűlésbe, ezúttal is a szolnoki választókerület képviselőjeként és a kormányzó Egységes Párt színeiben. 1927 és 1931 között a pénzügyi és házszabály-revíziós bizottság elnöke, valamint a közjogi bizottság alelnöke. 1931-ben rövid ideig az Egységes Párt társelnöke, 1931. augusztus 24. és 1932. október 1. között a Károlyi Gyula-kormány kereskedelemügyi minisztere. 1936-ban államférfiúi érdemei elismeréséül magyar királyi titkos tanácsosi címet adományoztak neki. 1939-ben országgyűlési mandátumát elveszítette, s hátra lévő éveit a politikától visszavonulva élte le. Tudományos munkássága főként társadalom- és gazdaságstatisztikai elemzésekre irányult. Behatóan foglalkozott népmozgalmi idősorok vizsgálatával (halandóság, felekezeti és nemzetiségi hovatartozás stb.), de legjelentősebbek foglalkoztatottsági és munkaerő-piaci felmérései voltak. Magyarországon elsőként ő végezte el a munkavédelem (ipari balesetek stb.) és a munkabeszüntetések statisztikai vizsgálatát. Az 1910-es években tudományos érdeklődése az egyes földbirtoktípusok és a munkaintenzitás összefüggéseinek vizsgálata felé fordult, s ezen elemzései kapcsán bontakozott ki gazdaság- és agrárpolitikusi tevékenysége. Az 1910-es években fogalmazta meg először földbirtok-politikai elveit, s osztotta Bethlen István abbéli véleményét, hogy az erdélyi magyarság helyzetét csak tudatos telepítés- és földbirtok-politikával lehet megerősíteni. Nemzetgyűlési politikusként a földreformtörvények kormányoldali referense volt (1920. évi XXXVI. tc., 1924. évi VII. tc.). Tudományos érdemei elismeréseként 1921-től a Szent István Akadémia rendes, 1924-től az MTA levelező tagja volt. 1929 és 1931 között a Magyar Statisztikai Társaság alelnökeként tevékenykedett, majd 1931-től 1935-ig a társaság elnöke volt. Mindemellett betöltötte az Országos Statisztikai Tanács, a Magyar Külügyi Társaság és a Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság elnöki, a Magyar Revíziós Liga társelnöki és az Országos Felsőoktatási Tanács alelnöki tisztét. Tagja volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE), az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, a Társadalomtudományi Társaságnak és az Országos Idegenforgalmi Bizottságnak. 1931-ben munkássága elismeréseként Corvin-koszorút vehetett át. 1932-ben Szolnok díszpolgárává választották.
Kiadói papírborítóban. 230 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
