Budapest Poster Gallery

2. Aukció | plakátok és plakáttervek

84 x 55 cm. Kiváló állapotban, hajtásnyomokkal, gyűrődésekkel.

Kemény György egyik leghíresebb kereskedelmi plakátja a magyar pop art kiemelkedő alkotása. Különleges a most aukcióra kerülő darab, hiszen egy nagy ívre kétszer nyomták rá a plakátot, azonban még nem vágták fel, így őrződött meg az utókornak.
Kemény György színes, pop-artos plakátjai sokkolóan hatottak a maguk korában az utcán. A korabeli járókelők számára a “szürke” szocializmusban ezek a plakátok megtestesítették a modern, nyugati világot.
Kemény György Budapesten tanult, amikor elsőre nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolába, a kor egyik legfontosabb grafikusa, Gábor Pál műhelyébe ment el dolgozni. Egy év alatt beleszeretett a plakát műfajba, és máris elkezdett önállóan tervezni. A következő évben felvették, Maurer Dóra és Lakner László is osztálytársa lett. Bekerült a neoavantgárd körökbe, Laknerrel együtt jártak a Fészek könyvtárba nyugati művészeti lapokat olvasni.
1963-ban az akkor már Párizsban élő, és “Typogabor” néven saját studiót működtető Gábor Pál meghívta magához, amiből egy életre szóló élmény lett. Itt ismerkedett meg a kortárs nyugati festészettel, Christo, Jim Dine, Niki the Saint-Phalle, Warhol, Lichtenstein és Wesselman műveivel, amelyekben hirtelen úgy érezte, megtalálta azokat a témákat és azt a művészi látásmódot, amit keresett.
Hazatért, 1968-ban a Fészekben mutatkozott be egyéni kiállítással, amelyen festmények, plakátok, installációk is láthatók voltak, művészetében diadalmaskodott a pop art. A 20. századdal megjelenő rengeteg ipari termék fontos témája lett, ez az “új esztétikai környezet” (idézet a Beke László által a kiállítás után készített interjúból). A pop art számára kifejezi a huszadik század esszenciális életérzését: a szabadságot, azt a meggyőződést, hogy minden lehetséges. A plakát fontos része lett művészetének, mivel úgy látja, a művészet mindig hatni akar, a plakátnak pedig lényege hogy megfogja a tekintetet. Humor, irónia, kemény kritika, szexuális témák is megjelent alkotásain, így a tárlatot néhány nap után bezárták.
Az 1960-as évek végén váltak Kemény György plakátjai színessé és igazán pop art-ossá. A Biopon a korszak egyik kimagasló főműve. A plakát humoros alapötletre épít: a mosópor olyan hatásos, hogy eltünteti a tigris csíkjait. A kompozíciót meghatározza az átlós felirat. A fehér szín erős kontrasztban jelenik meg a színes háttér előtt, a márkanevet a különlegesen szép, kézzel rajzolt tipográfia is kiemeli. Fekete kontúrokkal körülhatárolt mezőkben jelennek meg az alapszínek: sárga, piros és kék (Mondriant idéző színskála), a zöld csak a tigris szemében tűnik fel. A kontúrok dekoratív vonaljátéka és a síkformákban megjelenő színek miatt ezt a stílust akkoriban is olykor “neoszecessziósnak” nevezték, Kemény tudatosan használta fel a magyar plakátművészet régi mestereinek fogásait. Ugyanakkor a laza vonalvezetés, az áramló formák a korszak amerikai hippi plakátjaira, a pszichedelikus plakátművészetre is emlékeztetnek. (Nem véletlenül szerepelt Kemény több műve nemrég a “Magyar hippik” című kiállításon.) A tipó a konstruktivizmus örökségét is magán hordozza, ami Gábor Pálon keresztül hathatott a művészre. A gyönyörű, dekoratív BIOPON felirat önmagában felkelti a figyelmet, és a kompozíció szerves része. A kevésbé fontos feliratokat lettrasettel készítette a művész: ez egy öntapadós, gyártott betűkészlet volt, a betűket fel kellett ragasztani a tervre. Maga a terv temperával készült, és ofszet technikával nyomtatták ki.
Kemény György több kereskedelmi tárgyú plakátot készített a korszakban, a megrendelések ilyen esetekben nem közvetlenül a cégektől, hanem a MAHÍR-on keresztül érkeztek. Itt történt meg a zsűrizés, és a MAHÍR fizette a grafikusokat, a kor viszonyaihoz képest egészen rendesen: egy-egy plakátért 1000-2000 forintot is lehetett kapni. Kemény több plakátja is igazi botránykő lett, főleg erotikus képeik miatt: az “Új fürdőruhák” vagy az “Esernyő öltöztet” is megdöbbenést váltott ki. A Biopon plakát tervét sem fogadta lelkesedéssel a megbízó, a Mahíros megrendelő, Csepregi Miklós végül azzal győzte meg a céget, hogy megmutatta neki a svájci Graphis magazinban a tervet.
(Katona Anikó)