Központi Antiquariat

127. Bücherauktion

1820 és 1830 között készült, egyképes, fametszetes, sablonnal színezett kártyalapok. Schneider József kártyafestő tevékenysége az 1820 és 1850 közötti időszakra tehető. Kártyaműhelyét Pesten, a Kiskereszt utcában (ma Kazinczy u. 55.) működtette. Életéről több adat nem áll rendelkezésre. Ismert munkája a mai „Magyar kártya” őse, a „Tell Kártya”, ezen kívül látképes tarokk-kártyája található múzeumi tulajdonban. Jelen kártyatöredék egy eddig nem meghatározott kártyatípushoz, az ún. magyar típushoz tartozik, amelyet az akkor már elterjedt „Soproni kép” mellett a korabeli kártyagyártók a XVIII. sz. második és a XIX. sz. első felében készítettek. A töredék zöld és tök ásza mesterségeket (vadász, kovács) ábrázolnak, más e korból ismert kártyaillusztrációkhoz nem hasonlóak. A piros alsón korabeli öltözetet viselő, kalapos férfi alakja látható, képe emlékeztet a „Soproni kép” piros alsójára. Az egyik ász-lapon ábrázolt személy nagy valószínűséggel Diana - Artemisz, a vadászat istennője, a másik ász-lapon pedig feltételezhetően Vulcan - Héphaisztosz, az istenek kovácsa látható. Tudomásunk szerint a Schneider-féle kártyákból magyar közgyűjteményekben nem található példány. (Horváth Ferenc szíves közlése alapján) A kártyalapokat a XIX. század közepén, vélhetően egyéb felhasználás céljából négy részbe vágták. Darabjaikat utólag, kezdetleges restaurátori beavatkozással összeragasztották.
Fragment of early Hungarian play cards.