Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 16. Dedikált könyvek és kéziratok online árverése | Könyvek, kéziratok

[Budapest], 1993, AB OVO kiadás (Dunaújvárosi Nyomda), 204 p.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Jutalomjáték. Regény. Írta: Kardos G. György. Szerkesztő: Szoboszlai Margit.
A címlapon a szerző, Kados G. György tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: Pécsi Ildikónak nagyon-nagy szeretettel igazán őszinte híve - mondhatnám rajongója. Kardos G. György".
A dedikáció címzettje Pécsi Ildikó (Polgár, 1940. május 21. – Gödöllő, 2020. december 5.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Címlapterv: Téglásy Gergely. A szerző fekete-fehér fotóját V. Polgár Judith készítette. A kiadó könyvhirdetésével kiegészített kiadás. Nyomtatta a Dunaújvárosi Nyomda.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, hátlappal és könyvgerinccel, az utolsó oldalon tollal készített bejegyzéssel, hiánytalan állapotban, színes feliratos, a szerző fényképével illusztrált, fülszöveges, enyhén elszíneződött, kopott, kiadói borítófedélben.
A szerző, Kardos G. György (Budapest, 1925. május 10. – Budapest, 1997. november 22.) író, újságíró, dramaturg. 1943-ban fejezte be a gimnáziumot. 1944-től a bori munkatáborba hurcolták, ahonnan a partizánok szabadították ki. 1944-ben Palesztinába ment, ahol beállt a hadseregbe. 1951-ben visszatért Magyarországra és kőműves lett. Majd a győri Kisfaludy Színház dramaturgjaként dolgozott, ezt követően a Magyar Rádió munkatársa lett. Később az Állami Bábszínházban munkálkodott mint dramaturg, szövegíró és darabszerkesztő. Ezután az "Élet és Irodalom", valamint a "Kurir" munkatársaként is tevékenykedett.
"...A szerző biztosan tartja kezében a szálakat, mindet egy­szerre, boszorkányos ügyességgel szövi, bonyolítja egy­másba őket, s vezeti végig a történeten, még véletlenül sem ejt el egyet sem. Nem tetszeleg a mindent tudó elbe­szélő szerepében - valóban tud mindent. Hőseit úgy isme­ri, mint a tenyerét, tudja, mi lakik bennük, miről álmod­nak, mi fő a fazekukban, milyen a szavuk járása. (...) A Jutalomjáték kivételes teljesítmény, szoliterkő, amelyben egyszer még fölragyognak a magyar irodalom legszebb ha­gyományai. A megformált történet, amelynek eleje van, kö­zepe meg vége, a lélektani és „epikai hitelű" jellemábrázolás és környezetrajz, a mesélőkedv, az ízes anekdotázás. Az apró és pontos részletek mögött pedig szinte magától áll össze a háttér: Magyarország 1951-ben. És egyetlen pillanatra fölsejlik az alap, amire egy ilyen regény épül, s ami már rég nin­csen meg: egy értelmes, átlátható világ, sértetlen erkölcsi rend képe..." - írta a műről Bori Erzsébet (Beszélő, 1993. augusztus 28./4. évfolyam/33-34. szám)."