Virag Judit Gallery and Auction House

(5) Tavaszi aukció

Tus, papír, 60x42 cm
Jelezve középen lent: Kádár Béla

"1944 tavaszán a zsidó származású Kádár Béla festőművész életének legtragikusabb periódusa kezdődött meg a németek bevonulásával Budapestre. A legnagyobb megpróbáltatásokat 1944 nyarán kellett elviselnie. Feleségével és két lányával kénytelen volt a Dohány utcai zsinagóga környékén kijelölt kényszerszállásra költözni. Az embertelen körülmények között is rajzolt - hacsak tehette. Több tusrajza maradt fenn ezekből a tragikus idökből."- írta Kádár közeli barátja és festészetének talán legavatottabb ismerője, a művészettörténész Szíj Béla. A pesti gettó falai közé zárt Kádár Béla pokoljárása során elvesztette feleségét és fiait, a gettóban szerzett szembetegségének következményeként az 1950-es évek elejére félig megvakult. Az üldöztetést követő éveit magányosan töltő festő Menekülők című tusképe 1944-ben készült.
A képen a két - a keleti nők öltözékéhez hasonló - kockás lepelbe burkolt nőalak látható, egymásnak támaszkodva, egymásban menedéket keresve. Mögöttük, a kép jobb oldalán, nők, gyerekek és egy szakállas férfi látható: a geometrikus és növényi ornamentikával teli drapériákba burkolt, monolit alakzatba rendezett testek tömegét stilizált fejek tagolják. A gyerekrajzokat idézően egyszerű formákból álló szemek, félig lehajtott fejekés kiáltásra nyíló szájak éppen esetlenségükkel, keresetlen, szinte archaikus primitívségükkel rázzák meg a nézőt. A központi figuracsoport balján már nincsenek testek, csak két arc töredéke tűnik elő: egy szakállas, kipáz viselő férfié és egy másik, azonosíthatatlan nemű és korú figuráé. A kép hátterét kusza, egymásra torlódó síkokra bontott épületroncsok, tojásléc motívummal díszített párkánytöredékek, cseréptetők, falak, kapuk, ablakok töltik ki.
A két lepelbe burkolt nőalak Kádár több, az 1930-es évek második fele utáni művén megjelenik. A Menekülők kompozícionális és motívikus előképe Kádár két, a kendőbe burkolt nőalakokra épített műve, az 1936 körüli Két nő a téren című temperafestmény és egy 1940 körüli akvarell, az Utcai jelenet. Képünk a drapériás női kettős expresszív, drámai átfogalmazása. Az Utcai jelenet hátterében feltűnő meseszerű kisváros képe és a Két nő a téren című kép monumentális égboltja a Menekülők című festményen az eget eltorlaszoló architekturális töredékekké, roncsokká válnak. Az előképeken látható járókelők csoportjai képünkön riadt vagy éppen rezignált tekintetű üldözöttekként i elenítődnek meg. A központi figurák intim együttlétét (Két nő a téren) vagy idegenkedő eltávolodását (Utcai jelenet) a Menekülők című képen két egymásra utalt, kiszolgáltatott és megalázott, képi megfogalmazásában mégis monumentális nőalak képe váltja fel.
Kádár Béla Menekülők című tusképe - hasonlóan Gedő Ilka gettó-rajzaihoz - az üldöztetés éveinek, a pesti gettóban töltött hónapoknak a megrázó erejű rekvizituma.

B.Á.