Központi Antikvárium

109. könyvárverés

(Bp., 1936.) Cserépfalvi. 95+(5)p. Első kiadás. Az előzéklapon Márai Sándornak szóló dedikációval: „Márai Sándornak szeretettel Bp. 1936. Karácsony József Attila” A XX. századi magyar irodalomban nagyon nehéz lenne érdekesebb dedikációt találni e soroknál. A köztudatban a „Polgár” és a „proletár költő” fényévekre vannak egymástól. A tények azonban árnyalják ezt a képet. Elég talán Márai sorait idézni „A Toll” folyóirat 1934. XI. 15-i számából, a Medvetánc kötet megjelenésekor: „József Attila verseit olvasva mindig azt érzem, mintha rokonom szólalt volna meg [...] A magyar líra nagy nemzedékének törvényes leszármazottja. Van egy verse – a Külvárosi éj – mely múlhatatlanul hozzátartozik ehhez a magyar lírához, mint a Szeptember végén, a Vén cigány, vagy az Őszikék.” Kettejük kapcsolatáról Fried István közelmúltban megjelent tanulmányából tudhatunk meg bővebbet (Kortárs. 2005/4). Ebből kitűnik, hogy bár példányunkról tudott a szakirodalom, a dedikációt csak feltételezték, a darabot pedig megsemmisültnek hitték: „Viszonylag csekély számú az a dokumentum, amely Márai és József Attila együttléteiről tudósítana; Márai rövid, de szép levélben köszönte meg a Nagyon fáj elküldését (a feltehetőleg dedikált példány minden bizonnyal a Mikó utcai ház második világháborús pusztulásakor semmisült meg)”. A köszönőlevél szövege is ismert: „Kedves József Attila versei gyönyörűek. Köszönöm a kötetet. híve Márai Sándor”. Mindezek tükrében talán nem túlzás a kötet felbukkanását igazi irodalomtörténeti szenzációnak nevezni. Bármely köz- vagy magángyűjtemény egyik legbecsesebb darabja lehet. Kiadói papírborítóban.