2025. szept. 13., szombat
Katalógus bemutatás

Központi Antikvárium
Könyv

2005. 05. 27. péntek 17:00

 
47.
tétel

József Attila (1905-1937) költő „A fergeteg ormán” című versének egyetlen ismert, eddig lappangó, autográf, aláírt kézirata.

József Attila (1905-1937) költő „A fergeteg ormán” című versének egyetlen ismert, eddig lappangó, autográf, aláírt kézirata.

A vers a „Nem én kiáltok” című kötet 25, római számmal ellátott, merített papírra nyomtatott, aláírt luxuspéldány egyike, a XVIII-as számot viselő darab kolofonjának verso-ján található. A költő barátai részére készült...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Leütési árakat tartalmazó katalógus!

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció

Tétel teljes leírása


Kérjük, regisztráljon, lépjen be, és fizessen elő, hogy láthassa a műtárgy teljes leírását!


ajánlott műtárgyak a katalógusban

47. tétel
József Attila (1905-1937) költő „A fergeteg ormán” című versének egyetlen ismert, eddig lappangó, autográf, aláírt kézirata.
A vers a „Nem én kiáltok” című kötet 25, római számmal ellátott, merített papírra nyomtatott, aláírt luxuspéldány egyike, a XVIII-as számot viselő darab kolofonjának verso-ján található. A költő barátai részére készült luxuskiadást piros félbőrbe kötötték, felül aranymetszés díszíti. Kereskedelmi forgalomban szinte nem fordul elő. E példányt József Attila Weiszmann Malvinnak ajándékozta, a kolofon alatt olvasható ajánlás így szól: „Weiszmann Malvinnak, aki lege- / lőször előlegezte számomra a mes- / teri címet, igen szivesen muta- / tom meg újabb arcomat, mely / már szebb, tisztább, méltóbb az / emberhez és hozzám s amelyet / már elültettem a sugarak tövében: / (Makó, 1925. febr. 5.)”. Weiszmann Malvin, akinek Makón, a D’Orsay utcában volt kalaposüzlete, közös baráti társasághoz tartozott a fiatal költővel. 1944-ben a zsidótörvények nyomán elhurcolták, a nála levő kéziratok pedig elvesztek. A szövegre Stoll Béla bukkant rá a kritikai kiadás előkészítése során egy Szabolcsi Gábor által, 1941. XI. 14-én Cserépfalvi Imrének írt levélben. Szabolcsi 1941-ben egyetemi hallgatóként József Attila-kéziratokat gyűjtött össze, amelyeket elküldött Cserépfalvinak (ezek nagy része – „A fergeteg ormán”-nal ellentétben – Galamb Ödön kötetének függelékeként meg is jelent). Stoll Béla felfedezése nyomán Szabolcsi Gábor a Népszabadság 1977. II. 5-i számában megjelent cikkében leközölte a szöveget, amely így itt jelent meg először nyomtatásban. Az eddig elveszettnek hitt eredeti kézirat felbukkanása – különös tekintettel a József Attila-emlékévre – a magyar irodalomtörténet szempontjából rendkívül fontos eseménynek tekinthető.
6000 EUR