Jászi Galéria

Fair Partner ✔
Jászi Galéria 2. online árverés

Színes szita/papír, 4/20, 35 x 29 cm, jkl.: Gosztola barátomnak 1976 VIII. 14. jjl.: Joláthy 76

Joláthy Attila (1927–1998) életművének különböző korszakai konzekvensen épülnek egymásra. A pályája elejét jellemző figurális ábrázolásmód az ötvenes évek végére, eltávolodva a realista vonásoktól, egy elvontabb képi világra egyszerűsödik, amely a hatvanas évek közepétől teljesen nonfiguratív geometrikus formarenddé alakul át.

1956-ban Joláthy Attila Párizsba emigrált, és a Grand Chaumière magánakadémián tanult. Festői útkeresésének ebben az időszakában – Bak Imréhez hasonlóan – az absztrakt festészet határozott vonalakkal elválasztott, homogén színfelületekből építkező hard-edge irányzatának vált képviselőjévé. Az absztrakt korszakának síkkonstruktivista periódusában készült művek esztétikáját leginkább a gépek és szerkezetek geometrikus formavilága határozta meg. Az indusztriális motívum forrása az ötvenes évekből eredeztethető, amikor Joláthy műszaki rajzolóként és szerkesztő technikusként dolgozott különböző gyárakban. A műszaki rajzok precíz szerkesztettsége tér vissza a festő olyan hardedge műveiben is, mint az 1976-ban készült szitanyomat-sorozatok.

Ahogy a hetvenes években festett képei, úgy nyomatai is egyenes és ívelt sávok variánsaiból épülnek fel. Az FNR 767 és FKR 767 című nyomatok dinamikusan megkomponált, eltérő vastagságú sráfjai mint vektorok jelölik ki az erőt és az irányt, ezáltal keltve a hullámmozgás érzetét, amelyre a fekete alapon az élénk színek kontrasztja is ráerősít. Az FP 768 című munkán is a korábbi hullámrendszer formavilága és dinamikus elrendezése ismerhető fel, azonban komponensei a lendületesség helyett dermedt szorításban feszülnek mind egymásnak, mind a kép keretének. Ezzel szemben a 767 FS-L című szitanyomat sokkal statikusabb kompozíció, amely pusztán egy elem variációiból építkezik. Akárcsak a sárga és a lila színek közötti kontraszt, a két elem is komplementere a harmadik formának.