Virág Judit Galéria

(40) Tavaszi nagyárverés

Olaj, vászon, 114,5x135,5 cm
Jelezve jobbra lent. Iványi Grünwald Béla

Kiállítva és reprodukálva:
A magyar festészet rejtőzködő csodái I. –Válogatás magyar magángyűjteményekből.Mű-Terem Galéria, Budapest, 004.183. oldal

Iványi és Nagybánya

Iványi-Grünwald Béla 14 évet töltött nagybányán. Itt érlelődött ki plein-air természetszemlélete, amely színes folthatású, derűs impresszionisztikus képek hosszú sorával ajándékozta meg a magyar festészetet. olyan főművei készülnek ekkor, mint az Itatás (1902) vagy a Ruhaszárítás (1903). Később ugyanitt fordult a neoimpresszionizmus felé: Paul Gauguin és a fiatal „neósok” hatására itt készültek azok az első, igazán fauve-os remekművei, melyek megelőlegezték szakítását a kolóniával. Talán a legizgalmasabb és legforrongóbb időszaka volt ez a mester életének.
Fauve-os képeinek egyik legfontosabb darabja az itt bemutatott nagybányai táj I., melynek 2004-es felbukkanása és mostani aukcionálása igazi szenzáció a hazai művészeti életben. A mű lényegében születésétől fogva lappangó alkotásnak számított. Sem korabeli katalógusokban, sem a későbbi szakirodalomban nem bukkanhatunk a nyomára. A festmény két másik változatával is hasonló a helyzet (nagybányai táj 90x100 cm, Lángoló ősz 120x140 cm), melyek szintén a közelmúltban bukkantak fel az teljes ismeretlenségből. A három alkotás egyetlen festői probléma lehetőségeit járja körül: a francia fauve festészet nyújtotta lehetőségek alkalmazhatóságát és meghonosítását nagybányán.


Iványi és a posztimpresszionizmus

Iványi festészetében már az 1904-es római tanulmányút során megmutatkoznak azok a jelek, melyek művészetének a plein-air elveitől való eltávolodását jelzik. A szecesszió, a dekorativitás, s legfőképp Rippl-Rónai József stílusa, a finom érzéki stilizálás irányába terelték piktúráját. 1906-ban a nemzeti Szalonban megrendezett egyéni kiállítása kapcsán Rózsa Miklós is felfigyel erre az eltolódásra: „Impresszionizmusa rohamosan közeledik a neoimpresszionizmus felé, mely nem elégszik meg már a természeti hűség puszta viszszaadásával, hanem egyben azt a benyomást is reprodukálni kívánja, amit az illető táj a művészre gyakorolt. Ez a művészet már korántsem hat olyan naturalisztikusan, mint Iványi eddigi oeuvre-je, mert erősen transponált …” (1)
Művészete áthangolása során a legfontosabb impulzust azonban mégsem Róma és Rippl festészete jelenti. A nemzeti Szalonban 1907-ben megrendezett Modern francia nagymesterek tárlata, Courbet, Cézanne Van Gogh és főként Gauguin alkotásai igazi lavinát indítottak el művészetében. Iványi érezte, mindazon túl kell lépnie, amivel majd' tíz éve próbálkozik Nagybányán. Kísérleteinek akkori csúcsát a Felsőbányai táj a Gutinnal és a Kopaszheggyel (1907 körül) című képe jelentette. Újfajta dekorativizmussal, játékos kontúrvonalak alkalmazásával és merészebb színkezeléssel látványosan elfordult nagybánya „közösnek vallott természetkultuszától.” De a Gutin mellett egyre több posztimpresszionista műve készül ekkor, így például a nagybányai és szolnoki cigánylány-sorozata, mely lényegében Gauguin tahiti lányainak adekvát megfelelőit jelentik a magyar művészetben.
Utóbbiakat s néhány új szemléletű nagybányai tájképét először a nemzeti Szalonban állította ki, egy olyan új csoport kötelékén belül, mely a korszak legprogresszívebb formációjának számított 1908-ban.


Csata a Nemzeti Szalonban

1907-ben a Vágó testvérek tervei alapján átépített nemzeti Szalon vezetősége az éves rendes közgyűlés előtt levélben fordult a tagsághoz egységes szavazásra szólítva fel a „legfrissebb hóbortos” modern szemléletű művészekkel szemben. A vezetőség konzervatív tagjai épphogy megbarátkoztak a természetelvű, plein-air és impresszionista nagybányai festészettel, máris új ellenfelekkel kellett szembenézniük a főváros második legnagyobb kiállító helyiségében. Bár a modernekkel – mint például Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, VaszaryJános, Kernstok Károly, Fényes Adolf, Perlmutter Izsák, Rippl-Rónai József, Csók István, Iványi-Grünwald Béla – való szembehelyezkedés a korabeli sajtó szerint egyértelműen anyagi vonatkozású volt, a csata jól jelezte a nemzeti ízű táj- és életképfestészet ellenében felsorakozó posztimpresszionizmus képviselőinek térkövetelését.
E térkövetelés eredményeképp jött létre a moderneket tömörítő M.I.É.N.K (Magyar Impresszionisták és naturalisták Köre), mely közvetlenül a fenti botrány után 1907 májusában alakult meg. A M.I.É.N.K alapító körlevele – melyet ugyancsak megkapott a teljes tagság – az akadémista ízű festészettől való elhatárolódásban és közös kiállítási lehetőségek megteremtésben határozta meg a társaság legfontosabb céljait. E vállalásokat rövidesen teljesíti is a csoport, hisz egy évvel később épp a nemzeti Szalon biztosít helyet a M.I.É.N.K első kiállításának.


Tájkép csata után

A M.I.É.N.K. első tárlata Iványi fent említett posztimpresszionisztikus táj- és cigánylány képeivel 1908-ban nyílt meg. „Egyenesen gobelin hatást keres, mély tompa lefokozott színekkel, ahol mind az alakok, a fák az ég csak színfoltok csak mint színértékek ülnek, a művész csakis ezekkel számol. Szinte teljes eltávolodás a régi kolorisztikus naturalizmustól.” (2) A kritikus sajtó – akárcsak a tárlaton szereplő fiatalok esetében – külön kitér Iványi túlzó Gauguin-pátoszára. „A modern irány megzavarta a kiforratlan, önálló ítélettel még nem bíró fiatalokat, az idősek közül Iványi nem bírt ellenállni neki, valamint Kernstokot is elkapta a Gauguin láz” (3) A francia tárlat és a M.I.É.N.K első kiállítása közötti minimális idő azonban azt feltételezi, hogy Iványi első fauve-os képei legkorábban csak az 1908-as év nyári hónapjaiban születhettek meg. Akkor, amikor a festő már egyértelműen a nagybányai „neósok” bátorítója s bizonyos értelemben vezére is. Ekkor stílusának átformálásában nagy segítséget jelentettek a fiatalok törekvései, többek között Czóbel Béla és Perlrott Csaba Vilmos művészete. A ifjú „neósok” hatása pedig végül azt eredményezte, hogy Iványi nem elégedett meg Gauguin termékenyítő hatásával. Továbblépett, s 1908-tól a magyar fauve festészet egyik legszebb egyéni teljesítményével rukkolt el nagybányán.


Variációk egy témára

A Felsőbányai táj a Gutinnal és a Kopaszheggyel című képére még oly jellemző szecessziós dekoratív kontúrozás 1908-ra eltűnik Iványi festészetéből. Miként az itt bemutatott alkotásán is a színek gazdagabb használata, és egy oldottabb foltfestészet válik általánossá piktúrájában. Iványi a tér érzékeltetésére a játékos vonalháló helyett, a kép elő- és középterében különböző tájelemeket – tetőmotívumot, boglyákat, valamint függőleges oszlopok sorát – helyezett el. Ezeknek a vertikális motívumoknak a ritmusát a középtér épületeibe, valamint a domboldal színben gazdagabb felületeire futtatja át. Teszi mindezt azért, hogy aháttérben, a narancstól a barnáig terjedő vöröses színek harsány uralmát bontakoztathassa ki a hegy sziluettjén.A nagybányai részlet spontaneitása az összefoglaló formák közé illesztett ragyogó színek elevenségén alapszik. Egyszerű és tökéletes, derűs és kicsattanóan vidám kép, a színekben rejlő lehetőségek maximális kiaknázásával. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy dekorativitásával a magyar fauve festészet egyik legkiválóbb darabja, s Iványi posztimpresszionista korszakának vitathatatlan főműve is egyben.

Kaszás Gábor


Jegyzetek:

1.Rózsa Miklós: Iványi Grünwald Béla. Budapesti napló, 1906. február 24.
2.Lázár Béla: Magyar Művészek a nemzeti Szalonban. Művészeti kérdések, 1907. március
3.Budapesti Szemle, Erdey Aladár: A nemzeti Szalon tárlatai. 1908. 460.