2025. Oct. 06., Monday
Catalogue presentation

Virag Judit Gallery and Auction House
winter auction

21-12-2008 18:00

 
142.
tétel

Iványi Grünwald Béla (1867-1940): Kertben (tavasz)

Iványi Grünwald Béla (1867-1940): Kertben (tavasz)

Olaj, papírlemez, 56x84 cm Jelezve jobbra lent: Iványi Grünwald Béla Nagybánya, Jelezve hátoldalon: Vázlat a Tavasz c. olajképhez Budán. Révai Istvánnak Iványi Grünwald Béla OEUVRE-JEGYZÉK: 114. In.: Telepy Katalin:...

Archive item - The artwork is not available

Please login or register and subscribe if you want to see the prices.

login   register
  • add to my catalogue
  •  add a comment
  •  message to the auction house
  • send to a friend
  • print
Please login or register and subscribe if you want to see the prices.

login   register
message to the auction house

If you can not find some item details, you can ask the auction house directly.


Please login or register if you want to send this item to a friend.

login   register
142. item
Iványi Grünwald Béla (1867-1940): Kertben (tavasz)
Olaj, papírlemez, 56x84 cm
Jelezve jobbra lent: Iványi Grünwald Béla Nagybánya, Jelezve hátoldalon: Vázlat a Tavasz c. olajképhez Budán. Révai Istvánnak Iványi Grünwald Béla

OEUVRE-JEGYZÉK: 114.
In.: Telepy Katalin: Iványi-Grünwald Béla.Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1985.

KIÁLLÍTVA:
-M.I.É.N.K. II. kiállítás, 1909. Nemzeti Szalon Budapest, február–március.

„Tavasz” (Faldísz), Révai Mór gellérthegyi villájába.
-Szabó László: Iványi-Grünwald. Corvina kiadó, Budapest 2007. 31. kép

Iványi-Grünwald 1909-ben a gellérthegyi Révai-villa halljába készült Tavasz (vagy Vendégség) című, a második világháborúban elpusztult pannója a magyar szecesszió egyik korai monumentális alkotása. A folyamatos megújulásra törekvő művész változatos oeuvre-jén belül is fontos állomást jelent: nagybányai periódusának főként tájképekben realizálódó plein air naturalizmusán továbblépve egy dekoratívabb, stilizáltabb festőiségfelé mutat.

Iványi hirtelen jelentkezett, határozott stílusváltását több, a századelő magyar művészeti életét felbolygató esemény indukálta: az 1906 nyarán, a nagybányai művésztelepen bemutatott legfrissebb francia törekvéseket asszimiláló Czóbel-képek tanulságai, illetve a következő év májusában a budapesti Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának francia posztimpresszionista (elsősorban a Gauguin művekre fókuszáló) tárlata. Iványi kivételesen nyitott szemléletét húzza alá az a tény, hogy az első generációs nagybányai alapítóktól eltérően az új impulzusok hatására képes volt revízió alá vonni eddigi festészetét: a látványelemek hangulati-atmoszférikus festőiségétől egyre inkább a stilizált vonalritmus felé mozdult el. Új kifejező eszközei a nagyobb síkokra tagoló, összefogott, megszerkesztett komponálásmód, intenzív színkezelés, illetve a hangsúlyozott dekorativitás már teljes kiforrottságukban tetten érhetők a Tavasz című képén.

Utolsó nagybányai éveiben a tájban elhelyezett női figurák és aktok festői problémája foglalkoztatta Iványi-Grünwaldot. Az eltérő modorban megfestett akttanulmányai közül számos összefüggésbe hozható a villabeli pannóval.A mostani aukciós anyagban szereplő festménynek az a különös jelentősége, hogy a későbbi, meg-semmisült falikép teljes kompozíció-ját és koloritját is megismerhetjük. A Révai villa pannóját ezen a képen keresztül „láthatjuk”.

A Tavasz című képen természeti környezetben megjelenő aktok még a nagybányai ars poetica szellemében sugározzák a táj és ember kapcsolatának idillikus egységét, melyet a kiegyensúlyozottan szimmetrikus kompozíció, annak tisztán elkülönülő elő-, közép- és háttér-tagolásával a képi szerkesztés szintjén is megvalósít. A természeti és az emberi formák leegyszerűsített színfoltjait sziluettszerűen öleli körül – választja el a rekeszzománc technikára emlékeztető vastag kontúrvonal.
A színpadszerű előtér meztelen női testjeinek lilás-rózsaszínjei a tavaszi domboldalt keretező virágzó fáin tűnnek fel újra; a piros-zöld komplementer színek kontrasztjai pedig egymásra felelnek a háztetők, lombok, drapériák színmezőiben.
A szintetikus képformálás állókép-szerűvé, cselekvés nélkülivé merevíti ki e földöntúli jelenetet, melyben a szecesszió előszeretettel alkalmazott allegorikus-szimbolikus Árkádia-tája ismerhető fel. Már a kortárs kritika is észreveszi és méltatja „azt a dekoratív kellemet és derűt, [...] és (azt), ami titkos, legbelsőbb tartalma volt (Iványi) minden képének: a gyönyörködés a létben – hangzik el Réti 1912-es, a nagybányai művészkolónia munkásságát feldolgozó írásában.

A Tavasz által megelőlegezett stiláris-tematikai irányváltás Iványi 1909-től kezdődő kecskeméti periódusának nagyszabású megbízásaiban talál egyenes folytatásra. A mű értéke az általa nyújtott esztétikai élvezeten kívül így kiegészül az életmű két korszakát összekötő szerepével is.
A festmény Iványi egyik utolsó Nagybányán festett műve, és összekötő kapocs a nagybányai neoimpresszionista-szecessziós és a kecskeméti allegorikus képek között.

Németh Szilvia