Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu Szezonzáró kamara aukciója | Könyvek, aprónyomtatványok

[Budapest], [1989], [Szikra Lapnyomda], 4 p.
Irodalmi Ujság 1956. november 2. A Magyar Írók Lapja - VII. évfolyam, 43. szám.
Jelen példány az Irodalmi Ujság 1956. november 2-i számának hasonmás kiadása, mely a Magyar Napló 1989. október 20-i (I. évfolyam, 2. szám) számában jelent meg (7-10. oldal).
Hajtogatott, jó állapotú példány.

Irodalmi Ujság 1956. november 2.-i lapszámának lapjain volt olvasható: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. verse.

Az Irodalmi újság 1950. november 2-án indult. Havonként jelent meg. Főszerkesztője 1956. szeptember 22-ig Illés Béla, szerkesztője Molnár Miklós volt. 1955. március 5-től Hámos György szerkesztette, 1955. november 12-től Encze György, 1955. március 5-től ismét Hámos György. Az első évfolyamok a Rákosi-diktatúra időszakának pártos művelődéspolitikai szellemét tükrözték. A folyóirat a szépirodalmi művek mellett más művészeti ágak alkotásaira is kitekintett.
Az 1950-es évek közepe felé az új írói törekvések vitafórumává vált, s politikai síkon Nagy Imre törekvéseit támogatta. 1955. szeptemberében elkobozták az Irodalmi Újság egyik számát. A lapelkobzás nyomán tiltakozó mozgalom bontakozott ki, 63 író és művész memorandumot juttatott el a Központi Vezetőséghez, tiltakozva a kulturális megszorítások ellen. A folyóirat egyre inkább az 1956-os forradalom szellemi előkészítőjévé vált.
Az 1956. november 2-i száma a forradalom jeles hazai dokumentuma, egyben ez az utolsó hazai megjelenésű szám. A lap forradalomban való szerepvállalása vezetett hazai megszűnéséhez, az emigrációba kényszerült munkatársak szerkesztették tovább Nyugat-Európában.
Az 1956. november 2-i számban látott napvilágot Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verse is. Illyés Gyula költői és írói munkájának nagy részét a magyar nép sorskérdéseinek szentelte. 1945 előtt a társadalmi igazságtalanság ellen szólalt fel, a háború idején a magyarok frontra terelése ellen tiltakozott, majd ő volt az, aki a legkövetkezetesebben harcolt az elszakított területeken élő honfitársainkért. Az 1948 utáni diktatúra idején sokáig csak burkolt formában fejezhette ki tiltakozását. A költő 1950-ben, a letartóztatások, bebörtönzések és kivégzések idején írta meg Egy mondat a zsarnokságról című versét. A mű a sajtóban csak az 1956-os forradalom viharaiban jelenhetett meg. A verset ezután ismét tilalom alá helyezték, és csak 1988-ban láthatott ismét napvilágot Illyés gyűjteményes kötetében. 1956-ban azonban ismertté vált, s az emberek titokban másolgatták, terjesztették. Nyugatra szakadt hazánkfiai is kiadták, hanglemezen és magnószalagon hallgatták a költő saját elmondásában.