Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 14. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Budapest, 1892, Ráth Mór kiadása (Hornyánszky Viktor, Bp.), [1] t. + 520 p., [1] t. + 546 p., ill.
Első magyar kiadás. A Rudolf és Stefánia tavakhoz I-II. (egységes külön kötetekben). Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban. Leírta kísérője: Höhnel Lajos cs. és kir. sorhajó-hadnagy.
Jogosított magyar kiadás. Százhetvennyolc szövegközti, fekete-fehér, feliratos rajzzal és egy kihajtható, színes térképmelléklettel illusztrált, valamint szerzői ajánlással és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötetek. A rajzok (grafikák) Teleki Sámuel eredeti fényképei alapján készített fametszetek. Nyomatták Hornyánszky Viktornál Budapesten. A kötetekből hiányzik a színnyomású térkép.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratos, dombornyomott díszítéssel és beragasztott színes illusztrációval ellátott, kopott, dupla keretes címfedéllel, aranyozott feliratos, dombornyomott, díszes, kopott könyvgerinccel, hiánytalan, jó állapotban.
Ludwig von Höhnel (Höhnel Lajos) (Pozsony, 1857. augusztus 6. – Bécs, 1942. március 23.) osztrák lovag, tengerésztiszt, utazó, útirajzíró. A fiumei tengerészeti akadémián tanult és sorhajózászlós lett. 1886-ban Teleki Sámuel grófot elkísérte afrikai útjára. 1887 januárjában indultak Zanzibárból, és a Kilimandzsárón, majd Kenyán át az északi szélesség 5°-áig hatoltak, 1888. március 5-én felfedezték a Rudolf-, április 20-án a Stefánia-tavat, és mintegy 230 000 km2-nyi földterületet. 1888. október 25-én Afrika belsejéből Mombasa felé tartottak, és visszafelé menet Zeilából Hararba jutottak. Csak 1889 májusában érkeztek haza. 1892 nyarán Höhnel az amerikai William Astor Chanler Kenyába és a Rudolf-tó tájékára induló expedíciójához csatlakozott. 1892. szeptember 15-én Lamutól a Tana folyón felfelé mentek, s 1892. december 5-étől Hameyetől (Borati) kiindulva 1893. február 10-ig északi és keleti irányba kalandoztak, ekkor fedezték fel a Dzsambeni vulkanikus hegyláncot és a Mackenzie-forrásokat, az Uaszo Nyiro folyását a Lorian-mocsárba való torkollásáig követték. 1899-ben a király szárnysegédjévé nevezték ki. Mint ellentengernagy vonult nyugdíjba. Az 1900-as évek elején még kétszer járt az általa hőn szeretett Afrikában.