Régikönyvek.hu

Fair Partner ✔
7. Grafikai Online árverés

Méret: 49x30 cm.
Keretméret: 71x51,5 cm.
Szitanyomat, papír.
J.j.l.: Hencze T'978, j.b.l.: 69/100.
Hommage a Bartók mappából 1978-79, Budapest-Paris. Összesen 25 példány került forgalomba.

Hencze Tamás (1938 - 2018) Pályakezdőként reklámgrafikusi munkakörben dolgozott. 1961-ben kijutott Párizsba, ahol a neoavantgárd képzőművészeti stílusok mély benyomást tettek rá. Itthon is a modern művészek társaságát kereste, 1965-ben megismerkedett Korniss Dezsővel, akit a mesterének tekint. Az Iparterv I-II. (1968-69) kiállításain op-art stílushoz közelítő képeivel szerepelt a szintén modern stílusirányokban tájékozódó fiatal kortársak között (például Tót Endre, Bak Imre, Nádler István, Keserü Ilona, Konkoly Gyula). Az 1960-as évek közepén színes és szürke gesztusfestészettel kísérletezett, amely a tasizmus hatását tükrözte, majd megtalálta az ő sajátos képtípusait, a vásznakra négyzetháló elrendezésben elmosósó szélű foltokat, oválisokat vitt fel szórópisztollyal, gumihengerrel. Fehér, sárga vagy vörös alapra felvitt szürke foltrendszerét sokfokozatú árnyék kísérte, az egymásba mosódó „pöttyös” motívumritmus vibráló, rezgőhatást keltett némi hasonlatosságot mutatva az op-art stílussal. Az 1970-es évek elején hatása alá került a konceptuális művészetnek, szitanyomatokat, land art vázlatokat alkotott, sőt akciózott is, vásznakat égetett el, ebből diasorozatot készített, majd visszatért a hagyományos modern festészethez. Erősen foglalkoztatta az absztrakt festészet Malevics-i értelmezése, a fekete és fehér színek kapcsolata, a tisztán vizuális érzékelési forma megteremtése. Segítségül hívta a geometrikus térformákat, a kört, a háromszöget és elemezte a vízszintes-függőleges sávok viszonyát. Az 1980-as évek végére alakult ki sajátos festési eszköze, gumihengert és takarást használt, melyekkel egyenletes színt és tónust ért el, s a forma közepétől a széle felé haladva sötétebb tónusokkal illuzórikus térhatást keltett. Ekkor festette háromszög alakú piramis és trapéz képeit formázott vásznakra, melyek kívülről teremtettek erősen meghatározott formát. Ugyanekkor visszatért a pályája elején alkalmazott egy lendületből felrakott vibráló ecset gesztusához. Kalligrafikus motívumokat már Korniss Dezső is alkalmazott, e motívumok Hencze Tamásnál az 1990-es évektől állandósultak. A tőle már megszokott hengerlési technikával, finom tónusátmenetekkel készültek a képek végtelen számú variációban. Legújabban fény- és színvilágának feldúsulása gyakorol jótékony hatást képalkotó eljárásaira.