Virág Judit Galéria

(30) Téli aukció

Olaj, papírlemez, 33x25 cm
Jelezve balra lent: Gulácsy Firenze, Jelezve jobbra lent: A bolond és a katona

PROVENIENCIA:
-Dr. György Ernő, majd családjának tulajdonában

KIÁLLÍTVA:
-Gulácsy Lajos emlékkiállítás, István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1966. május 8–június 26.
-A varázsló kertje. Gulácsy Lajos gyűjteményes kiállítása, KOGART Ház, Budapest, 2008. március 15–július 20.

REPRODUKÁLVA:
-Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. (album) Corvina Kiadó, Budapest, 1969. (14. tábla)
-Filmvilág, 1973. február, 16. évfolyam 2. szám
-Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Corvina Kiadó, Budapest, 1979, (XXI. tábla)
-Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Szemtől szemben-sorozat, Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. (113. oldal)
-A virágünnep vége. Gulácsy Lajos összegyűjtött írásai. A kötet szövegét és képanyagát válogatta, szerkesztette és az előszót írta Szabadi Judit, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989. (XIX. színes tábla)
-Családi Kör, 2001. október 11, 41. szám (címlap)
-Gerevich József: Lány a szekrényben. Osiris Kiadó, 2005. (címlap)
-Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2007. 183. kép
-Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2008. 33. színes kép

Mióta Gulácsy Lajos egy zseniálisan spontán gesztussal megalkotta e torz arcú bohóc jelenetét, A bolond és a katona című festmény a 20. század eleji modern magyar festészet nyugtalanító ikonjaként az egyéni és a közösségi tudathasadás örök mementójává vált. Megrázó erejét egyaránt köszönheti enigmatikus, emblematikus és prófétikus jellegének. Benne Gulácsy emblémaszerűen sűríti egybe saját és a korabeli Európa szellemi állapotának skizoid vízióját, melyben hihetetlen intuícióval mutat rá az I. világháború poklába robogó – és őt magát is az elmegyógyintézetek falai közé sodró – beteg társadalom tragédiájára.

A kép származása egészen Gulácsy Lajos koráig vezethető vissza, eredete Dr. György Ernő, nagyváradi ügyvéd és a "Körös-parti Párizs"-ként emlegetett Nagyvárad hamar bealkonyuló dicső napjaiig nyúlik vissza. A nagyváradi születésű György Ernő (1888-1977) jogász-értelmiségiként élénken bekapcsolódott szülővárosa pezsgő szellemi életébe már 1912-ben megkezdett ügyvédi praxisa előtt. 1908-as meg-alakulásától tagja, majd titkára a Társadalomtudományi Társaságnak, valamint 1909-től szabadkőművessé avatják a Bihari páholyban, melynek Darwin-kör nevű szervezetében a szociológiai szeminárium vezetője.
Sőt 1913-ban amatőr színészként részt vesz a nagyváradi filmgyártás egyik út-törő produkciójában, Az elveszett vőlegény című bohózat filmszalagra vett változatában. Ezúttal azonban fontosabb, hogy szorosan hozzátartozik a Holnap című irodalmi antológia körül bábáskodók köréhez is, vagyis ott látjuk a Holnap Irodalmi Társaság (1908-11) tagjai között.

Az Ady Endre, Babits Mihály és Juhász Gyula fémjelezte költői csoport körül kialakuló holdudvar Emőd Tamással, Dutka Ákossal és az antológia bevezetőjét író Antal Sándorral az élen a legújabb magyar kulturális áramlatok levegőjét igyekezett Nagyváradra beengedni. A friss szellemi légkör hatása alá kerültek a város művészetszerető, de aktívan nem művészkedő alakjai is, mint a Holnap antológiát szponzoráló Dr. Dénes Sándor ügyvéd és Wertheimstein Viktor bankár, vagy Sarkadi Lajos, az Iparkamara titkára, Berkovics René orvos, és ehhez a díszes társasághoz tartozott György Ernő is, akik közül mellesleg többen szabadkőművesek is voltak.

Tudjuk, hogy Gulácsy Lajos többször és szívesen járt Nagyváradon, rokonai is éltek itt, és a Holnap köréből került ki több barátja, ismerőse pl. Juhász Gyula, Dutka Ákos, Sas Ede stb. Először 1908. áprilisában állított ki Nagyváradon a Magyar Művészet Mű-kereskedés Rózsa Miklós által rendezett tárlatán, és a kiállítást a Holnap társaság irodalmi matinéi kísérik. Ekkor barátkoztak össze egy életre Juhász Gyulával. Másodszor 1909 nyarán a Bölöni György által szervezett Miénk-kiállítás keretében szerepelt, majd 1911-ben Erdei Viktorral szerveztek közös tárlatot, mely Nagyváradra is eljutott. Gulácsy Lajos feljegyzései, és a korabeli újság-cikkek szerint több képe el is kelt a városban.

A bolond és a katona című képet azonban nem említik a források, márpedig ez egyike azon ritka Gulácsy-képcímeknek, melyet a művész autográf felirata hitelesít a festményen, de egyébként magán a művön sincs nyoma, hogy Gulácsy életében kiállították volna. Minden bizonnyal személyes megrendelésre vagy ajándékba készült, mint ahogy az említett körből Gulácsy festett képet Sas Edének (Lány virágzó vadrózsabokorral), eladott képeinek jegyzékében 4 képpel szerepel Wertheimstein Viktor és kisebb művekkel, többek között portré-karikatúrákkal ajándékozta meg Dutka Ákost illetve Juhász Gyulát.

A kompozíció csaknem háromnegyedét az arcán torz mosollyal fürkészően felénk néző bohóc tagolatlan, zsákszerű bohócruhába rejtett, kampóként görbülő alakja tölti ki. Bal válla fölött egy tollas vörös kalapos fiatalember hevenyészett arca bukkan elő, aki a jobbra távolodó párt, egy szűziesen fehérbe bújtatott, fejkendős nőt és egy kardos, rövid ruhás, szintén tollas kalapot viselő férfit figyel. A háttérben a lapos, emelt horizonton egy városfal terül el a karcsú fákkal szegett dombvidéken.
A zöldek különböző árnyalatai határozzák meg a kép színvilágát, amelybe az itt-ott megcsillanó virágokként szinte belesimul a nő fehér ruhája és a finoman irizáló, áttetszően csíkos bohóc-ruha. Csupán a közelebbi férfi kalapjának vöröse ragyog ki bántó harsánysággal a nedvdús harmóniából.

A felületek széles, lendületes ecsetvonással alakítottak, minden él, hajladozik. A körvonalak vastagon áramlanak, majd elvékonyodnak, ágakra szakadnak, a festékpászmák kiszaladnaka formák keretéből, az ecsetvonásokat helyenként festőkéssel vont sávok váltják fel, a lazúrosabb felületeket pedig ecsetnyéllel rajzolt kalligráfiák bontják meg.

Szinte minden feloldódik a színfoltok játékában, a kontúrok jelzésértékűvé redukálódnak, konkrétabb rajz csak a bohóc arcán figyelhető meg, mintha ő lenne a legvalóságosabb, aki egyben a leganakronisztikusabb is a jelenet szem-pontjából. A tágas távlatú tér a bohóc festett színpadaként hat, az alakok pedig bábfigurák.

A táj és a ruhák a reneszánsz korba helyezik a történetet, a kard és a címben szereplő katona erőszakot sejtetnek, a távolodó pár után tekintő férfi tekintete pedig mohó vágyat. A harsogó zöldektől lüktető táj a tavasz nedveket mozdító, vágyakat bontó erejét idézi. Az emberi színjáték minden kelléke adott: szerelem, vágy, féltékenység, csábítás, irigység, erőszak. A történelmi távlatba helyezett mikro-dramaturgia célja éppen ennek a színjátéknak a felidézése minden további konkrétum mellőzésével.

A jelenetben valójában nem vesz részt a bohóc, minden a háta mögött zajlik, de nem a tudtán kívül.
Kívülállása a commedia dell'arte narrátorának gúnyos, a nézővel össze-kacsintó póza. Gyurmaszerűen képlékeny arca az emberi arc paródiája, akár Gwynplain arca A nevető emberből (Victor Hugo), akit Gulácsy többször is megörökített hasonló félalakként. Egy tőröl fakadnak Gulácsy számos bolond-ábrázolásával (pl. Cogito ergo sum, Bolond szegfűvel, Koldus és bolond stb.), de későbbi bohóc figuráinak lényege is itt érhető tetten.
A mosoly nem a nevetést takarja, az arc nem a festéktől torz, a bohóc nem nevettetni akar. A bölcs bolond és a szomorú bohóc ráébreszti a nézőt a külvilág bolondságára és fonákságára, és e világnak a néző is része.
Talán épp A bolond és a katona című kép az a fordulópont, ami után Gulácsy képein a korábbi romantikus ízű madártollas vándorkomédiások átadják helyüket a cirkuszi bohócoknak.

Hasonlóan szerelmi jelenetbe helyezett, de kívülálló bohóc alak figyelhető meg a Bohóc virággal című 1910-es rajzon, de itt a hajlékony vonaljáték dekoratív hatásúvá teszi a képet, a virágot tartó gesztus pedig líraibbá finomítja a bohócot.

Gulácsy a bolond és a bohóc motívumával a művészettörténet eleven áramlatába kapcsolódott be.
A vásári komédiák buffonjai és zannijai, az Arlecchino Harlekinok és Pierrot-ok, valamint az udvari törpék, "fazékemberek" ábrázolásai között Watteau szomorú Gilles-je talán az első példa, amikor a bohóc kirekesztődik adott környezetéből, míg végül a clown a modernizmus legfontosabb művész-jelképévé válik Hamlet és Don Quijote alakja mellett, gondoljunk csak Daumier, Toulouse-Lautrec, Rouault, Picasso stb. bohócfiguráira.

A bolond és a katona cím is utal rá, de a bohóc arcának brutális grimasza is érzékelteti, hogy a képen összekeveredik a bohóc és az őrült szerep. Valóban megfigyelhető a bolond bohóc figura sajátos megformálásában a személyiség szétcsúszásának művészi le-nyomata. Bizonytalan identitás nyilvánul meg például a fej és a test labilis viszonyában. Bár a kompozícióban a legvalószerűbb, nincs valódi kapcsolata környezetével, kilóg a kompozícióból, mintha kivágták volna a világból, vagy környezete csak festett álom lenne. Mindezek Gulácsy személyiségjegyeiként is elmondhatóak, de fontosabb az a műben megnyilvánuló esztétikai szemlélet, mely alkalmas a psziché mélységeinek ilyen kifejezésére. Olyan esztétikáról van szó, melyben a torzítások, a bizarr formák, a primér gesztusok művészi színvonalra emelése történik meg. Gulácsy Lajos tehát tudatosan törekedett arra, hogy a rút és a groteszk formát is művészileg relevánssá tegye, ahogy látjuk például a Zuzu vagy a Gummiember című műveinél is.

Valamivel később az expresszionista és a szürrealista művészek revelációként ismerik majd fel ennek az esztétikai szemléletnek a megnyilvánulásait, amikor 1920-ban Hans Prinzhorn német pszichiáter a művészeti albumok mintájára jelenteti meg a pszichopatológiás betegek alkotásait.

Gulácsy Lajos életművében hangsúlyozottan önarcképi vonásokat hordoznak a garabonciás-bolondok és a bohóc-bolondok, önmaga "szatír-arcát" helyettesíti be az ars poetica képletébe. Nem csupán álarcot ölt, hanem szerep mögé rejtőzik, ahogy pályájának sok szerep-önarcképe mutatja, de ezúttal a groteszk görbe tükre elé áll és állít, mert az egyre abszurdabbá ugyanakkor süketebbé váló világ harsányabb jel-képekre szorul, Gulácsy pedig teljesebb álcára, és nincs jobb maszk, mint az őrült bohócé, akinek egész teste válik álarccá.

Marosvölgyi Gábor