Mike és Portobello Aukciósház

38. aukció

Bp. 1876. Ráth. 143 l. Fűzve, restaurált kiadói borítékban. Grünwald Béla (1839-1891), politikus, publicista, történész, akadémikus. Jogot végzett, a kiegyezés után lépett hivatalba, Zólyom vármegye főjegyzője, majd 1871-től alispánja, 1876-tól Besztercebánya képviselője volt a Szabadelvű Párt színeiben. Nevét 1874-ben ismerte meg az ország, mikor az ő kezdeményezésére a felvidéki vármegyék mozgalma során a kormány a Matica slovenská és három szlovák gimnázium bezárását rendelte el „pánszláv propaganda” miatt. Grünwald neve ezzel fogalommá vált: a „grünwaldizmus” ettől kezdve a kisebbségekkel (elsősorban a szlovákokkal) szemben követett erőskezű, a jogokat lehető legszűkebben értelmező nemzetiségi politikát jelölte. Később átlépett az Apponyi Albert-féle Mérsékelt Ellenzékhez csatlakozott. Híve volt a közigazgatás államosításának, a polgári központosításnak, de küzdött a nemzetiségek erőszakos magyarosításáért is. Véleménye szerint a polgárosodást, az erős magyar polgári középosztályt a centralizált, szilárd magyar nemzetállam felülről irányítva teremheti meg. A liberalizmus és nacionalizmus ellentétében az utóbbit részesítette előnyben. A kilencvenes évek elejére teljesen elszigetelődött politikailag, történetírói munkáit nem ismerte el a hivatalos történetírói kör, s magánéleti gondjai mellett egészsége is megrendült. Az önmagával meghasonlott, betegségével küszködő Grünwald 1891. május 4-én Párizsban, romantikus regényhőshöz illő módon öngyilkos lett. A Montmartre temetőjében helyezték nyugalomra, sírkövén az alábbi mondat áll: „Itt nyugszik Grünwald Béla, a magyar állameszme törhetetlen apostola.”