Studio Antikvárium

35. könyvárverés

(Temesvár), 1907. Kézirat (Csendes Lipót ny.) 97 + [1] p. Első kiadás.
Könyvritkaság, a szerző által huszonegy példányban kiadott bibliofil magánkiadás. A mű a nagyközönség számára csak egy évvel később jelent meg Budapesten, Deutsch Zsigmond és társa kiadásában.
A címlap előtt levélen Gozsdu Elek 1908-ban készült, 190x128 mm-es eredeti fényképe, a szerző saját kezű aláírásával. A fotó a jobb alsó sarokban a fénykép alatt a kartonon ceruzával jelzett: „Kossak [József] 908, Budapest”. [Kossák József (1855–1922), 1896-tól császári és királyi udvari fényképész. 1879-ben nyitotta első műtermét Temesváron, Szent György téri saját házában. Később műtermeket nyitott Aradon, Nagybecskereken, Buziásfürdőn és Herkulesfürdőn is. Budapesti műterme (Kossuth Lajos utca 12.) 1897–1926-ig működött.]
Dedikált: „Susich Károly kedves barátomnak! Ebből a könyvből 21 példányt nyomattam azok számára, a kiket szeretek. Fogadd szivesen ezt a könyvet és régi barátságunk emlékére tedd a könyveid közé. Karánsebes, 1907. oktober 20. Gozsdu Elek.” [horvátkécsai Susich Károly (1854–?) karánsebesi királyi közjegyző, a Soproni kaszinó-egyesület tagja, a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság pártoló tagja, valamint a Karánsebes-Hátszegi Helyiérdekű Vasút Rt. igazgatósági tagja, híres könyvgyűjtő volt.]
A művet Fenyő Miksa így méltatta a Nyugat 1908. évi 8. számában: „… szívesen olvastam el Gozsdu munkáját. Egy intelligens ember visszavágyódik régmúlt korok nagy szépségei közé. Melyeket ért, érez és megbecsül.” A darab ősbemutatója 1912-ben a volt Nemzeti Színházban.
Korabeli, díszes, dúsan aranyozott, kézzel festett intarziás, egyedi iparművész egészmaroquin kötésben, lapszélein poncolt aranymetszéssel, számára később készült, bőrrel szegett, kézi festésű papírral borított kartontokban. A kötés szignált: „Damian Vazul könyvkötő”. [Ebből az időszakból ezen a néven ismert egy karánsebesi könyvkereskedő, aki román lapokat adott el a Nemzeti Könyvtárnak.] Gyönyörű példány, rendkívül ritka könyv.