Szőnyi Antikváriuma

44. árverés

Kmety György (1813-1865) alezredes, dandárparancsnoknak, későbbi honvéd vezérőrnagynak.
Promontorium (Budafok), 1849. január 3., délután 1 óra.
Német nyelvű eredeti tisztázat, sk. aláírással. Egy beírt oldal.
Hátoldalán címzés: „A feldunai hadsereg fővezére – Kmety dandárparancsnokságának – hivatalból / sürgős délután 1 óra – Ott a’hol”
A címzés Duka Tivadar (1825-1908) honvéd hadnagy, később százados, az emigrációban az angol gyarmati hadsereg őrnagyi rangú orvosa kézírásában. (Duka volt az, aki az angolszász tudományos közvéleményt megismertette Kőrösi Csoma Sándor munkásságával.)
Ha bebizonyosodna az a hír, hogy az ellenség Hamzsabég felé támadólag előrenyomul, a dandár elővigyázatosan, azonban a leghatározottabban menjen át ellentámadásba. A (Ferdinand) Karger (ezredes) vezette dandárt utasította, hogy Kmetyt ebben a legerőteljesebben támogassa. Ajánlja, hogy értelmes és hidegvérű tisztek vezetésével, a terep körültekintő felhasználásával küldjön ki felderítő járőröket. Felhívja a figyelmét arra, hogy ha az ágyúk befagytak volna, csak akkor indítsa őket útnak, ha ismét használhatók. Erre a legjobb eszköz, ha a (csőemelő) csavarjáratához hosszabb időre egy forró vassíndarabot tartanak. Ő maga is rövidesen a hely színén lesz, amivel nem akarja azt mondani, hogy emiatt a hadműveletet el kellene halasztani, ti. az ő, Görgei megérkezéséig.
Görgei Artúr vezérőrnagynak, a feldunai, majd VII. hadtest parancsnokának az 1848. november 1. és 1849. március 31. közötti parancsainak gyűjteménye megvan a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, a Görgey-család gyűjteményében. A Kmety Györgyhöz intézett jelen utasítás azonban egyedi darab, nincs sem másolata, sem fogalmazványa. Külön érdekessé teszi, hogy erről a napról, 1849. január 3-áról a tábornoktól egyetlen rövid és elég érdektelen napiparancs volt csak ismert eddig.
Maga a katonai helyzet, amelyben a parancs keletkezett, szintén érdekes. 1849. január 3-án Görgei az Érden tartózkodó, korábban Ferdinand Karger ezredes, ekkor már Poeltenberg Ernő alezredes által vezényelt dandárt Promontorra (Budafokra) és Albertfalvára rendelte, a Tétényben állomásozó Kmety-dandárt pedig a hadsereg utóvédi feladatainak ellátásával bízta meg. Poeltenberg azonban nem várta meg, amíg Kmety előőrsei elfoglalják az övéi helyét, s megindult Buda felé. Josip Jellačić cs. kir. altábornagy hadteste éppen akkor érkezett meg Érd környékére, amikor Kmety lovasszázadai. Maga az összecsapás magyar sikerrel járt, a magyar tüzérség és a rohamra induló lovasság komoly veszteségeket okozott az ellenségnek. Az időközben megérkező Görgei visszafordította Poeltenberg dandárját is, s szándékában állott megtámadni a túlzottan előretörő ellenséget. Ekkor azonban azt a hírt kapta, hogy a cs. kir. csapatok már átkeltek a Dunán. Mivel nem akarta kockáztatni csapatai elvágatását, mindkét dandárt Pestre rendelte vissza. (A tudós leírásért köszönet Hermann Róbert hadtörténésznek!)
Boríték formába hajtogatva, viaszpecséttel volt lezárva. A feltépés miatt a papír egy darabkája pár betűs szöveggel a viasz alá ragadt.