Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Wien [Bécs], 1922, Verlag Julius Fischer (Gesellschaft für Graphische Industrie), 29 fol., ill.
Első, számozott, bibliofil kiadás. Egy örült naplója. Írta: Gogol. Fordította: Barta Sándor. Illusztrálta és a szöveget kőre írta: Boris László.
A műből ötszáz számozott példány készült. Ebből 1-50-ig diszesebb kiállitású az illusztráló művész sajátkezű aláírásával. A sokszorosítást a Gesellschaft für Graphische Industrie végezte." Ez a 178. sz. példány.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány feliratos, alakos-ábrás illusztrációval ellátott, enyhén kopott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, körbevágatlan belívekkel, színezett felső lapélekkel, a hátlap belső oldalán ceruzás bejegyzéssel, hiánytalan állapotban.
A kötet fordítója, Barta Sándor (Budapest, 1897. október 7. – Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. június 3.) regényíró, költő és szerkesztő. Középiskolás évei alatt édesapja mellett dolgozott, s részt vett a Galilei Kör munkájában. A Tanácsköztársaság alatt újságíró volt, annak bukása után bécsi emigrációjában a "Ma" c. folyóirat segédszerkesztője, valamint a "Tűz" c. hetilap munkatársa volt. Saját folyóiratot is alapított "Akasztott ember" (1922–1923) címmel. Bécsben Kassák köréhez tartozott, majd később Komját Aladár Egység-csoportjához csatlakozott és belépett a KMP-be. 1925-től a Szovjetunióban élt, ahol tagja lett a Proletárírók Oroszországi Egyesülése magyar szekciójának. Később részt vett a Forradalmi Írók Nemzetközi Szervezetének alapításában és annak munkájában. Ezt követően a Szovjet Írók Szövetségében dolgozott, illetve különböző hivatali pozíciókat is betöltött. 1938-ban "Új Hang" címen folyóiratot indított.
"...A művészi feladat, amire a fiatal Bo­ris László vállalkozott, rendkívül izgal­mas, s alighanem egyedülálló volt. Pop­riscsin tudathasadásának, megtébolyodásának klinikai folyamatát, tragédiáját csak úgy lehetett kőre rajzolni, ha a grafikus művészete biztos grafológiai, pszichológiai, pathológiai ismeretekre támaszkodott. És Gogol elbeszélésének orvosilag is megcsodált tudományos precizitása, amely Popriscsin emlékira­tait szoros művészi konstrukciója mel­lett pszichopatológiailag is hitelessé te­szi, megrendítő bensőséggel ismétlődött meg a magyar rajzoló művében. Szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy az ak­koriban húszegynéhány éves Boris szak­értői tanácsok nélkül ilyen valószerűen tudta volna visszaadni a bomló agyú ember írásának szétzilálódását, s külön­böző fázisokban ilyen riasztó realitással tudta volna egybeötvözni a mind ku­szább kézírást és a mind sűvítőbb hallucinációk, rögeszmék képi vetületeit. Boris László kőrajz-sorozatában az írás és az illusztráció közösen jellemzi a napló, e hátborzongató belső monológ fázisait, a tévképzetek csírázását, elbur­jánzását, egészen a tragikus, végső ki­fejletig. A kézírás nemcsak vonaltöré­sekkel, szakadásokkal, betű-tömörülés­sel és tágulással érzékelteti a szellem mállását-porlását, hanem a szöveg - belső tartalmát követve - megbillen, elferdül, árulkodó ábrákba csavarodik, a képek pedig nemcsak belekomponálódnak, hanem színe beleforranak a napló gyötrelmes vallomásaiba..." - írta a műről Békés István (Ország-Világ, 1967. október 11./11. évfolyam/41. szám)."