Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 12. online árverése | Könyv, festmény, grafika

Budapest, 1929, Nyugat Folyóirat kiadása (Hungária Hírlapnyomda), 45 p. + [3] p., ill.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Valami a végtelen sugarakból. Írta: Gellért Oszkár.
A kiadó emblémájával ellátott előlapon a szerző, Gellért Oszkár ceruzával beírt, névre szóló dedikációja olvasható: Laczkó Géza barátomnak szeretettel. Gellért Oszkár".
A dedikáció címzettje: Laczkó Géza (Budapest, 1884. december 3. – Budapest, 1953. december 1.) író, újságíró, műfordító, lapszerkesztő. A Nyugat első nemzedékéhez tartozott, a folyóirat főmunkatársa volt. Pályáját versek és novellák írásával kezdte, számos tanulmányt, kisebb esszét írt, elsősorban azonban mint regényíró jelentős. A francia irodalom, különösen Gustave Flaubert volt rá nagy hatással, műfordítóként is főként francia írók műveit tolmácsolta.
Szövegközti, fekete-fehér, feliratozatlan illusztrációkkal díszített kötet. A könyv tipográfiája és fába metszett díszei Kozma Lajos munkája. A nyomást a Hungária Hírlapnyomda végezte.
Kiadói javított, kissé sérült, varrott papírkötésben lévő péládny fekete feliratos, fehér illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratozatlan, amatőr módol pótolt könyvgerinccel, körbevágatlan lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője: Gellért Oszkár (Budapest, 1882. szeptember 10. – Budapest, 1967. december 16.) költő, újságíró, szerkesztő. Az "Új Idők", a "Budapesti Napló", a "Magyar Géniusz", a "Pesti Hírlap" neves publicistája. 1908-tól a Nyugat munkatársa később megbecsült főmunkatársa. 1914-1918 között a "Pesti Hírlap" szerkesztője és haditudósító. A Tanácsköztársaság alatt a Tanácsköztársaság Sajtóirodájának vezetője. Színes és változatos lírájában nagy szerepet kap a szabadság, a demokrácia és a humanizmus szeretete, az emberi méltóság kérdése és annak tisztelete. "Hosszú évek következetes víz-vájása érzik e kötet versein: lassú, de mindig egyirányú változások összegezett nyoma. Ez nem az a szikravers, amely egy áldott pillanatban, készen pattan ki az ifjú költő homlokából, de nem is az a kavics-vers, amelyet kultúra áramai és szomszéd kavicsok csiszoltak ki. Ehhez a vershez alázat és szívósság kellett. Alázat a szellem titkos hajlandósága előtt, szívósság e hajlam folytonos nyomon követésében. «Lelked temetőjéből föl-följár s fölibéd omlik, Csak várd őt vissza, De szerelmetek gyümölcsét Derengő értelemmel valahogy ne érintsd» írja egy régibb versében az igazi ihletről s ez csakugyan az a költő, aki bekötött szemmel követte szíve delejét addig az isteni zsákutcáig, amelyből e kötet után aligha léphet már ki, de vétek is volna kilépnie." - írja a kötetről Németh László az író."