Virág Judit Galéria

(6) Téli aukció

Olaj, vászon, 72x50 cm
Jelzés nélkül

Kiállítva:
-Gedő Ilka festőművész kiállítása, a Műcsarnok Dorottya Utcai Kiállítóterme, Budapest, 1982, 34. tétel
-Gedő Ilka (1921-1985) festőművész kiállítása, Művésztelepi Galéria, Szentendre, 1985, 37. tétel
-Ilka Gedő (1921-1985) Retrospective and Memorial Exhibition of Drawings and Paintings Compass Gallery, Glasgow, 1985, 18. tétel
-Gedő Ilka retrospektív kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 1987, a kiállított művek katalógusban szereplő felsorolásában 28. lapon szerepel a mű
-Ilka Gedő: Paintings, Pastels, Drawings 1932-1986, Third Eye Centre, Glasgow, 1989, 242. tétel
-Ilka Gedő (1921-1985) Retrospective Exhibition March 1 to March 31, fanos Gat Gallery, New York, 1994

Reprodukálva:
-A glasgow-i Compass Gallery meghívójának 6. oldalán,
-A Műcsarnok Dorottya Utcai Kiállítótermének 1982. évi katalógusában (6. o.),
-A szentendrei Művésztelepi Galéria 1985. évi katalógusában (6.o.),
-A glasgowi-i Third Eye Centre-ben rendezett katalógus meghívóján, valamint a www.adam.hu/gedo honlapon

Proveniencia:
-A művész gyermekei

Gedő Ilka pályája

Gedő Ilka 1921-ben születetett Budapesten. Már 1940 előtt grafikusként szerepelt az OMIKE kiállításain. A háború után készített önarcképei mesterkéltség nélküli önvizsgálatukkal keltik fel a néző figyelmét. Ezek a rajzok egyszerre idézik fel a fizikai valóságot és finom érzelmi érzékenységről tesznek tanúságot. Gedő Ilka 1949-ben úgy döntött, hogy abbahagyja a művészeti tevékenységet, és számos művét megsemmisítette. Ebben az időszakban kiterjedt művészetelméleti tanulmányokat folytatott. 1969-től 1985-ben bekövetkezett haláláig terjedő rendkívül intenzív, második alkotói korszakában Gedő Ilka legtöbb műve olajfestmény. Gedő Ilka műveit számos magyar és külföldi múzeum őrzi (British Museum, Kunstmuseum Düsseldorf, a New York-i Zsidómúzeum és az Israel Museum). (Ez utóbbi kettőben a művész alkotásai gyűjteményes kiállításon is szerepeltek.)

A Zöld hátterű rózsakert

Az 1981-ben keletkezett Zöld hátterű rózsakert az egymással szoros kapcsolatban álló rózsakert-sorozat és művirág-sorozat egyik legkiemelkedőbb alkotása. A kép szépségét a végsőkig kiérlelt -Merre Bonnard színvilágára emlékeztető - színkultúra fokozza, amely biztonsággal mozog a meleg és hideg színek tartományában. Igy lesz minden egyes Gedő-kép külön világ, amelyet a színeknek természetben nem látott, csak a művész által megalkotott harmóniája jellemez. Egyik kritikusa azonban jól látja: "Gedő Ilka már egy szétesett világra borítja nosztalgikusan fájdalmas színfátyolát, amelynek hideg és meleg kontrasztjai mindig valamilyen megnevezhetetlen szorongás tonalitása felé törekednek." (Mészáros F. István, 1996, 102.)
A festő alkotói módszerével kapcsolatban Gyetvai Ágnes kéziratban fennmaradt, összefoglaló értékelése megállapítja: "Bármennyire is idegenkedett Gedő Ilka elvben a nonfiguratív festészettől, műveinek alapsíkja az absztrakt festészet szabályszerűségei szerint épül fel. Minden egyes kép esetében hosszan kísérletezett, tervezett, írásban vázlatolt. 88 füzet van tele ilyen jegyzetekkel. Igy építette fel a gyakran vízszintes és függőleges színsávokra osztott kompozíció harmóniáit és kontrapunktikáját. Nem keverte a színeket, hanem rétegenként hordta fel egymásra őket. Így jött létre az optikai színkeverés. Ettől szinte tárgyszerűen megvastagodott az alapstruktúra, amely a colour fieldpainting hatásaira emlékeztetően atmoszférikus, pszichikai kisugárzó erőt kölcsönöz a háttérnek. A képek színvilágához emellett szorosan hozzátartozik a színek szubjektív, szintén minden egyes mű esetében részletesen indokolt, kidolgozott és naplózott, költői szimbolikája. A műstruktúra második rétege az ábrázoló réteg. A képen gyakran kitépett jegyzetlapot láthatunk, ami Gedő Ilkának arra a módszerére utal, hogy a legtöbb festményét korábban jegyzetfüzetbe gyűjtögetett apró vázlatok alapján készítette. A festői alapsíkot máskor belső keret fogja körül annak jelképéül, hogy az alap „;élő anyagi valóság”, termőtalaj, placentaszerű képződmény, amelyből szervesen születnek a jelentésteli ábrák, virágok figurák."

Analógiák

Gedő Ilka a magyar művészet magányos alkotóinak egyike. Nem kötődik sem a magyar, sem az egyetemes művészet történetének avantgárd vagy tradicionális vonulataihoz, sőt példa nélküli alkotói módszere azt is lehetetlenné teszi, hogy életművét sikeresen vessük össze a művészettörténet formailag esetleg hasonló példáival. (György-Pataki-Szabó-Mészáros, 1997, 7. o.)

M.G.