Ex Libris Antikvárium

63. aukció

(Wien, 1925.) AMA. 160 p. Jászi Oszkár 1919. május elsején hagyta el a proletárdiktatúra Magyarországát és Bécsbe emigrált. Mestere, vezére, októbrista ábrándjainak megtestesítője, Károlyi Mihály csak két hónappal később, július 5-én lépte át az osztrák határt. Gábor Andor 1919-ben részt vett a proletárforradalomban. Börtönbe került, innen néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált, ahol a polgári radikális Bécsi Magyar Újság munkatársa lett és itt a kommunista irányt képviselte. Amikor 1920 őszén Jászi Oszkár első írásai megjelentek a Bécsi Magyar Újságban, Gábor Andor már a napilap megbecsült főmunkatársa volt. Gábor és Jászi között antagonisztikus ellentétet képezett Jászi antibolsevizmusa. 1920 őszétől Gábor 1921-es kiválásáig fokozatosan visszaszorult a lapban, amely gyakorlatilag Jászi irányításával az októbristáké lett. Jászi Oszkár, miután 1922 első hónapjaiban szinte valamennyi vezércikkében elhatárolta magát a bolsevista „bolondgombától, április 9-én elérkezettnek látta az időt, hogy tudományos, helyesebben: annak tűnő mezben szóljon hozzá A bolsevizmus erkölcsi válságához. Gábor Andor kilenc részes cikksorozatot írt Jászi Oszkár bolsevizmust bíráló írása ellen. A Jászi, a Marx-ölő című vitairat, szellemes fordulatai dacára, nem könnyű olvasmány. Gábor Andor itt saját fegyvereit fordítja Jászi Oszkár ellen, filozófusként és teoretikusként is bemutatkozik. Írásának terjedelme mintegy az ötszöröse Jászi Oszkár cikkének, a bírált cikknek több mint a felét saját tanulmányában is leközli és mondatról mondatra haladva cáfolja állításait. Fenti kötet kettejük vitáját, két Jászi-írást (A bolsevizmus erkölcsi válságához. 1922. ápr. 9. (3-10. p.), és Ady szelleme. 1923. jan. 28. (99-104. p.) Gábor Andor vitacikkeit (Jászi, a Marx-ölő (11-98 p.), és A kőfej és a lángész (105-160. p.) tartalmazza. Aranyozott gerincű vászonkötésben, az eredeti papírborító bekötve, rendkívül ritka. "