Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Budapest, 1948, Egyetemi Nyomda (Egyetemi Nyomda, Budapest), 419 p. + [1] p.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Látomás és indulat a művészetben. Tizenkét esztétikai előadás. Írta: Füst Milán.
A kötet feliratozott előlapján a szerző, Füst Milán névre szóló dedikációja olvasható: Németh Andoréknak, szerető barátjuk: Füst Milán. Budapesten, 1948, június 1-én."
A dedikáció címzettje: Németh Andor magyar író, költő, műfordító, kritikus és családja.
Szerzői előszóval és utóhanggal, valamint részletes tartalomjegyzékkel ellátott kötet.
Könykötői félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, színes, márványmintás fed- és hátlappal, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, tiszta, szép belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője, Füst Milán [szül. Fürst Milán] (Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.) magyar író, költő, drámaíró, esztéta, jogász, tanár. A magyar szabadvers megteremtője. Füst Milán a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb költője.
Magas színvonalú műveltségének alapjai az antik görög kultúra és a Biblia. Ez a két kulturális világ folyamatosan átszőtte Füst Milán költészetét. Ifjúkorától fogva jó barátjának számított Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. Kilenc évvel megírása után 1940-ben napvilágot látott a IV. Henrik király, majd 1942-ben másik fő műve, a hét évig írt A feleségem története". Ez a nagy terjedelmű lélektani regény később, már a háború után nagy világsiker lett. Érzékeny lírájában a hangulatok, a remekbe szabott hasonlatok, az őszinte humánum és az emberi esendőség problémái egyaránt helyett kaptak. Novelláiból kisejlik a magas intellektus, a finom lélektani játszmák szeretete és az ember psziché megdöbbentő ismerete. "Látomás és indulat a művészetben" c. Füst Milán mű a szerző 1946-os egyetemi előadásai alapján készült és először 1948-ban jelent meg. A szerző nagyszabású esztétikája a XX. századi magyar tudományosság alapműve, amellyel érdemei szerint egyáltalán nem foglalkoztak, jelentőségét a kulturális nagy-közönség is alig ismeri” - írja Kis Pintér Imre, aki a mű 1963-as kiadásra ideológiai átszerkesztett és a cenzúra miatt „átalakított” művet a hagyatékban föllelhető kézirattal és előzményekkel összevetette, s a szöveggondozást a kritikai kiadásokra jellemző igényességgel elvégezte."