Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 17. Online árverése | Könyv, kézirat, antik térkép, aprónyomtatványok, grafika

Budapest, é. n., Légrády Testvérek, 224 p. + [1] p., ill.
A kötet Kézdi-Kovács Lóránt és édesapja Kézdi-Kovács László festőművészek könyvtárából származik. A Világ Vége. Írta: Camille Flammarion. Fordította: Kenedi Géza.
Az előlapon Kézdi-Kovács Lóránt és Kézdi-Kovács László festőművészek tulajdonosi bejegyzése látható.

• Kézdi-Kovács László (Pusztalsócikola, 1864 - Budapest, 1942) festő, művészeti író. Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű, főként erdőrészleteket ábrázoló festményeivel lett közismert. 1886-tól szerepelt rendszeresen a Műcsarnok kiállításain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet, Londonban, az Erdőrészlet" c. munkájáért aranyérmet kapott. 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban nyílt nagy gyűjteményes tárlata. 1893-tól a "Pesti Hírlap" képzőművészeti kritikusa volt. Több képe a Szépművészeti Múzeum tulajdonába került.
• Kézdi-Kovács Lóránt (1897-1916), Kézdi-Kovács László fia, festő. Zemlényi Tivadarnál tanult a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1915-ben részt vett a Nemzeti Szalón kiállításain Harckészség c. kompiziciójával. 1916-ban hősi halált halt a harctéren.

Hetedik kiadás. Szövegközti, fekete-fehér, feliratos képekkel, térképekkel illusztrált, valamint részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet.
Könyvkötői egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, dombornyomott keretezéssel ellátott címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratos könyvgerinccel, enyhén sérült előlappal, mintázott lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet fordítója, Magyarpadéi Kenedi Géza /szül. Kaufmann Géza/ (Magyarpadé, 1853. november 25. – Budapest, 1935. május 15.) ügyvéd, író, újságíró, műfordító. A budapesti egyetemen államtudományi és jogi doktori diplomát szerzett. Költeményei már 1870-ben megjelentek Pécsett. A Lukács Béla által szerkesztett "Közvélemény" c. mérsékelt ellenzéki lap munkatársa volt. Később belépett a "Pesti Hírlap" munkatársai közé, ezt követően felelős szerkesztőként működött. Politikai cikkei a lapban (1881–1897 között) név nélkül jelentek meg, valamint számos szociológiai és erkölcsfilozófiai tárcacikket publikált jobbára álnéven. Lapján kívül számos más lapban is jelentek meg írásai. Mint jogtudományi író a "Jogtudományi Közlöny" (1889–1897), az "Ügyvédek Lapja" és a "Jog" c. korabeli lapokba írt. Külön tanulmányokat közölt Fiume és a magyar tengermellék államjogi, történeti és természeti viszonyairól. 1902-ben megvált a "Pesti Hírlap"-tól és "Az Újság" főmunkatársa lett. 1910-től 1918-ig kormánypárti színekben országgyűlési képviselőként tevékenykedett. A Tanácsköztársaság után is több lap munkatársaként dolgozott."