Virag Judit Gallery and Auction House

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, vászon, 91x91 cm
Jelzés nélkül

Kiállítva:
-XI. Espozizione lnternazionale d\'Arte della citta di Venezia./Biennálé/ 1914 Kat.68.: Muro rosso /Vörös fal IV/
-Az Ernst Múzeum fennállásának XX. évfordulójára rendezett kiállítás. CXXXI kiállítás,1932. Kat. 34. Dr. Adler Sándor tulajdona (Vörös fal IV)

Proveniencia:
-Kellner Adolf gyűjteményéből leszármazottjához, dr. Adler Sándorhoz került, akinek örökösei bocsátották az aukcióra a festményt.

Vörös fal címen négy festményt említ a Ferenczy-velJoglalkozó szakirodalom, a kiállítási és aukciós katalógusok. A négy kép a címét a nagybányai Ferenczy ház kert felé néző pompeji vörösre festett házfaláról kapta.
Genthon István - Mikola András szavaival élve - "a legnagyobb, legbányaibb "bányai" festő", Ferenczy ]Károly oeuvre-katalógusának készítésekor a körültekintő alapossággal járt el, hogy felkutassa a szétszóródott műveket. Az 1979-ben megjelent monográfia tanúsága szerint, számos festményt azonban már hiába keresett a régi címeken, így ezekre csak lappangóként utalhatott. A könyve megjelenése óta eltelt évtizedek az ismeretlenség homályából több festményt a felszínre hoztak, de sajnos még ma is vannak olyan képek, amelyeket jó esetben is csak fekete-fehér reprodukciókból ismerhetünk. Ez volt eddig a sorsa annak a négy darabból álló festmény együttesnek is, amelynek egyik legszebbike ezen az aukción kerül kalapács alá. ]Ez a festmény eddig még sosem került reprodukálásra, azt sem lehetett tudni róla, hogy az 1914-es velencei biennálén való szereplés, ill. az 1932-es Ernst Múzeum beli kiállítás után mi lett a sorsa. Genthon oeuvre-katalógusában a Vörös falas kompozíciók adatait az utóbbi évek kutatási eredményeinek köszönhetően több helyen is kiegészíthetjük.

Vörös fal I.
A festmény adatai a Genthon István által összeállított oeuvre-katalógus alapján:
Vörös fal I.: olaj, vászon, 78x111 cm. J.f j.: Ferenczy Károly. Egykor Kellner Adolf tulajdonában. Tőle dr. Neményi Bertalan vásárolta meg. Lappang.Genthon 270.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli kiállítása 1910/1911. Kat.120. és 124.: Vörös fal I. (repr. is) és II. (Mindkét festmény eladó)
Nagybányai jubiláris képkiállítás. Nagybánya, 1912. Kat.: 32. (Vörös fal I.)
Farkas Zoltán: Téli kiállítás a Műcsarnokban. Vasárnapi Újság, 1910/47.sz., nov.20., 966-974.: Vörös fal I. /repr./
Ernst Aukció XVI. 1921. No. 339. (Vörös fal I.)
Ferenczy Károly emlékkiállítása. Műcsarnok, 1922. Kat. 44. (Vörös fal I.)

Az I. számú festmény sajnos még ma is a lappangók közé tartozik, de már tudjuk, hol keresendő. A festmény sokáig Kellner Adolf gyűjteményét gazdagította. Kellnerről, aki a Japán Kávéház törzsasztalának tagja volt, Herman Lipót A művészasztal című könyvében így emlékezik meg: "Kellner Adolf bácsi egyszerű, kedves ember, fakitermelő, talán földbirtokos vagy bérlő... Igazi lelkes mecénása mindnyájunknak. Sok szép képet vásárolt, volt egy elég jó Munkácsyja, Grünwald, "Fehér szobá"-ja, Ferenczyje, Fényese, Mannheimerje, talán Szinyeij is... Jóban volt Nemes Marcellel. Gyakran adott neki kölcsön pénzt is bevásárlásaira. Egyszer vállalta Iványi-Grünwald zilált anyagi viszonyainak a rendbe hozását is, előteremtett vagy tizenötezer koronát, de sok vesződséggel tudta csak visszakapni a pénzét."
Az I. számú Vörös falat Kellner eladta, tőle dr. Neményi Bertalan ügyvéd vásárolta meg. Neményinek gazdag műgyűjteménye volt, Rippl-Rónai, Gulácsy, Mattis Teutsch és egyéb magyar művészek mellett Matisse, Picasso és mások alkotásai is megtalálhatók voltak Andrássy úti lakása falán. Amikor Neményi 1943-ban elmenekült Amerikába gyűjteményét banki széfekben helyezte el. A Neményi gyűjtemény feltérképezésekor / Mrávik László és Majoros Valéria / kiderült, hogy az oroszok a gyűjteményt háborús zsákmányként magukkal vitték a Magyar Kereskedelmi Bankból.

Ferenczy Károly: Vörös fal II. 1910
A festmény adatai Genthon István oeuvre-katalógusa alapján:
Vörös fal II.: olaj, vászon kb. 76x100 cm. Dr. Schmidek Tibor tulajdonában. Lappang. Genthon 269,
Ferenczy Károly újabb festményeinek és rajzainak gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, 1913. Kat. 32. és 54. (Vörös fal I. és II.) Az 54. számú eladó, ára 2000 K. Munkácsy-Céh kiállítása. Képzőművészet, 1929/4. 222. (Vörös fal II.) repr. is.

Kompozíciója azonos az I. számú festményével, csak képkivágásban és kidolgozottságban különbözik tőle. Mindössze annyit tudunk róla, hogy dr. Schmidek Tibor tulajdonában volt, s a négy Vörös fal közül ez az egyetlen, melynek jelenlegi sorsáról semmilyen információnk nincs.

Vörös fal III.
A festmény adatai Genthon István oeuvre-katalógusa alapján:
Vörös fal III.: olaj, vászon 86,5x102. J.n. Várkonyi Zoltán tul. Genthon 268.
Ferenczy Károly képeinek kiállítása. Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete /volt Ernst Múzeumi, 1940. Kat.164. (Vörös fal III.) Dr. Vörösváry Miklós tul.
Kompozíciója eltér az előző kettőétől. Dr. Vörösváry Miklós gyűjteményéből a híres filmrendező, Várkonyi Zoltán tulajdonába került. Ma egy hasonlóan nívós budapesti magángyűjtemény megbecsült darabja.

Vörös fal IV.
Adatai a tételszám mellet találhatóak.
Herman Lipót ugyan csak egy Ferenczyt említ Kellner Adolf tulajdonaként a Művészasztal című könyvében, pedig övé volt a IV számú Vörös fal kompozíció is, amely már a harmincas években leszármazottaihoz került. A festményt az 1932-es Erest Múzeumbeli kiállításra már ők adták be, ezért tulajdonosként már nem Kellner Adolfot, hanem dr. Ádler Sándort tüntette fel a katalógus. A festmény most az Ádler családtól került az aukcióra.
A Vörös falas kompozíciók - amelyeket a szakirodalom többnyire névelő nélküli, de az 1940-es évektől gyakran névelős változatban említ - Ferenczy azon festményei közé tartoznak, amelyek segítségével a művész új arca ismerhető meg. A festményeken kerti jelenetek láthatók. A művészt 1893 óta foglalkoztatta ez a téma. A legismertebb ilyen képei A neuwittelsbachi kertben, a Nyári est, a Napos délelőtt és nem utolsó sorban az Október című festmények. Valamennyi vásznon kerti asztalok, asztalnál ülő alakok, számos esetben az olvasás ábrázolása látható, de a rokonság mindössze ennyi a kompozíciók között.
Ferenczynél a festmények címe meghatározó. A címekkel nem utalt gyakran a művet meghatározó színre, de ha ezt tette, a cím minden esetben jelzi, hogy a művész számára a színhasználatból fakadó művészeti kérdések előtérbe kerültek. Több kép címében, mint például a Kékruhás nő és a Rózsák kék babával esetében is a kék szín tűnik fel, de előfordul a zöld is, például a Női akt zöld háttérrel festmény címében. A legfontosabb szín azonban a vörös. Ez a leggyakrabban kiemelt, a legjellemzőbb, a leginkább meghatározó. Nem köthető egy-egy művészeti periódushoz, végigkíséri a művész közel négy évtizedes pályáját. A vörös szín képcímként ugyanúgy előfordul az 1890-es években, mint 1910 körül. Az 1894-ből való Béni vörös ruhában című olajkép mellett legjelentősebb a pörös hátteres női akt, amely 1912-ben készült. Vannak olyan festmények is, amelyek címei nem utalnak erre a színre, de ugyanúgy, mint az előbbieknél, a vörös szín áll kompozícióik középpontjában. Az 1893-as Madárdal és az 1901-ben festett Festő és modell az erdőben című alkotások ezek közül a képek közül valók. Ebben a sorban a Vörös fal című festmények kiemelkedő jelentőséggel bírnak.
Az 1910-es év a művész termékeny évei közül való. Ebben az évben több, mint húsz mű került ki a keze alól. Kereső, kísérletező év volt ez a pályáján, az 1906 óta tartó művészeti periódus lezárása és a haláláig tartó, utolsó korszak kezdete. Nem vállalkozott ekkor monumentális művek létrehozására, az intimebb kompozíciók jobban megfeleltek kísérletező kedvének. Többnyire csendéletek (Porcelán papagájok), portrék (Szinyei Merse Pál) és tájképek kerültek ki a keze alól. Ez utóbbiak közül a legfontosabb művek a Vörös fal változatai. Nem ritka Ferenczy oeuvre-jében, hogy a festő ugyanazt a témát többször is megfogalmazza, de az nem minden esetben állítható, hogy a változatok külön-külön is jelentős művek. A Vörös fal című festmények mindegyike, miközben ugyanonnan indul, más-más művészeti kérdésre keresi a választ. A festmények ennek köszönhetően látszólag egyformák, valójában azonban nagyon is különbözőek.
Ferenczy Nagybányán festette a négy olajképet. A festmények helyszínéül a művész családi háza szolgált, annak ablaktalan, udvari része. "Fialtra Olga még festő korából erősen vonzódott a pompeji ásatások nyomán megismert római kori díszítő stílushoz. Mikor egy alkalommal nagybányai lakásuk külső festésére került sor, a kertre néző falat pompeji vörösre festette. Atyám számára, akit akkor vártunk haza – emlékezik Ferenczy Valér -, ez meglepetésnek volt szánva, és az eredmény -,,több vörös falas kép - igazolta az ötlet szerencsés voltát" - idézi a falfestés történetét Murádin Jenő. Mindegyik kép középpontjában a számos festményről ismert - mint például az 1909-es Csendélet kacsával című festményen is szereplő, ugyancsak Ferenczyné ízlését dicsérő - csíkos asztalterítővel letakart nagy kerti asztal áll, mellette néhány nádból fonott vagy szobai karosszék. A kidolgozottság foka is különböző, de a festmények másságát elsősorban nem ez, hanem az alakok elhelyezésének különbsége okozza. Három festményen két-két alak látható, egy férfi és egy nő, a negyediken egyedül a férfi. A két alakos festményeken a nő hol a férfi felé fordulva, hol annak háttal állva látható. A részletek terén még több a különbség. A négy kép közül a legismertebbiken egyértelműen az elbeszélő jellegre esett a hangsúly.
A sorozat festményein Centhon István egy "összezördült szerelmespárt" vélt felfedezni az alakokban, de valószínűbb, hogy Ferenczy nem ilyen bonyolult, nehezen ábrázolható érzelmi állapot képi megjelenítésére törekedett. Inkább az egyszerű, a művészettörténetben szinte klasszikus témát, a "levélolvasást" ábrázolta. Ezt az is igazolja, hogy ha a festményeket egymás mellé állítjuk, látható, hogy egy történés különböző időpontjai kerültek a vásznakra. Az első kompozíciókon (I. és II.) a nő miután átadta a frissen érkezett levelet a férfinak, szinte érezhető izgalommal, még a kalapját is leemelve a fejéről - hogy az ne akadályozza a figyelésben -, fordul a férfi felé. Felsőtestének íve, fejének mozdulata elárulja izgatottságát. Jobb kezével az asztalra támaszkodva, kíváncsian figyel a levélben küldött hírekre. A férfi számára ugyanolyan fontos a levél, hiszen érezni testtartásában, hogy a nő megjelenésére ugrott fel a székből és izgatottan bontotta ki a levelet. A boríték hanyagul eldobva hever az asztalon. A következő kompozíción már a múlté ez a történet. A szakirodalomban vázlatként számon tartott /III./ festményen a férfi még mindig a levélbe mélyed, de már elmúlt az izgatottság. Még újra elolvassa a levelet, mereng a sorokon, de már csak egy perc választja el attól, hogy ismét helyet foglaljon a székben és mással foglalkozzon. A nő is fejére tette már a kalapját, és visszaindul. Mozdulatai lassúak, nyugodtak. Nem hozott rossz hírt a postás.
Az utolsó kompozíció /IV./ ugyanennek a nyugalomnak egy másfajta megfogalmazása.A IV. számú, legrészletezőbb Vörös fal kompozíció érdekessége az, hogy szerves folytatása az előzőknek, mégis elkülönül azoktól. A férfi másik ruhát visel és nem biztos hogy amit olvas, az egy levél. A fehér lapokat úgy tartja kezében, mint az újságot szokás. fások a bútorok is. Ezen a képen a nádszékek láthatók, a szobai karosszéknek hűlt helye. A festmény az eltérések ellenére mégis szerves folytatása az előzőeknek. Az ábrázolás tartalmilag a másik három festmény történésének záró fázisa. Számos részlet visszautal a többi kép motívumaira.Különösen érdekes ebből a szempontból a festmények tárgyválasztása és színvilága. Kevés olyan festőnk van, aki képes arra a bravúrra, hogy ugyanazokkal a tárgyakkal és ugyanazokkal a színekkel egymásnak hangulatában merőben ellentétes állapotot tudjon érzékeltetni. Ferenczy erre is képes. Köszönhető akár a véletlennek is, hogy az egyik festményen az asztalterítő toldása a néző felé eső oldalra került, de az már nem véletlen, hogy a művész így hagyta a terítőt. `Tudta, hogy a szövésminta töredezettsége fölerősíti a mű dinamizmusát. Minden bizonnyal tudatosan utal vissza erre a részletre a sorozat utolsó festményén. A hangsúly ezúttal a mozdulatlanságon van. A képben megáll az idő. A többi festményen, ha továbbvetítenénk a filmet, azonnal mássá válna minden, hiszen a mozdulatok csak egy pillanatra merevedtek meg. Ezen a festményen semmi sem mozdulna, a következő és az azt követő pillanat is azonos lenne a rögzítettel. A fák levelei továbbra sem rebbennének és az ereszcsatornából sem kezdene csöpögni az esővíz. Néha talán a papírok zizegő hangjára lennénk figyelmesek, de olyan lenne ez csupán, mint nyári melegben a bogarak neszezése. Csend és béke honol. Ha a képpel való találkozásunkkor tekintetünk meg is ragadt a pompeji vörös függönyt imitáló falon, ezen a különös ötleten, e 20. századi klasszicizáló, de ugyanakkor népies murálián, hosszan szemlélve a képet olyannyira eggyé válunk az olvasó férfival, hogy számunkra is megszűnik a külvilág. Ott ülünk a fal előtt, de már észre sem vesszük. A zárt tér, a szűk lehetőségek ellenére, az írásoknak köszönhetően a határok a végtelenre tágulnak. ]Kinyílik a világ, függetlenül a jelzőktől, amelyek egy levelet, egy hírt minősítenek. S a néző többé már nem mereng azon, hogy e nagy vörös színfolt keltette ürességben miért érzi a teljességet.
A sorozat festményeire a dekorativitás mellett leginkább a harmonikus egyszerűségre törekvés jellemző. Határkövek ezek az alkotások. A formák, mint a korábbi műveken, ezúttal is megtartják térbeliségüket, de a színek már a későbbi festményekéhez hasonlóan, nagy foltokká állnak össze. A Vörös fal című, a lényegábrázolásra koncentráló kompozíciók különösen azért érdemelnek figyelmet, mert már jelzik az utolsó művészi periódus irányát, a nagy összegző korszak eljövetelét.

M. V.