Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(6) Téli aukció

Olaj, vászon, 55x44 cm
Jelezve jobbra fent: Ferenczy K.

Ferenczy és a portréfestészet

Első festménye, melyet igazán magáénak vallott, portré volt, mely 1889-ben Párizsban készült és Dallós Ede szobrász barátját ábrázolja. A teljes életmű közel egynegyed részét teszik ki a portrék.
A műfaj egészen másfajta érdeklődést kíván, mint például a szimbolikus biblikus kompozíciók vagy a plein air témák. Behatárolt terület, amelyben a fő motívum, a megfestendő személy egyértelmű és adott, a körülvevő világból szűk kivágatot mutathat meg a festő. E tulajdonságai a Ferenczy által szintén kedvelt klasszikus csendéletfestéssel is rokonítják. A portré esetében azonban két ember, a megfigyelő és a modell között jön létre valódi viszony, s elkerülhetetlenül dialógus születik. A dialógus jellege lehet akár tartózkodó vagy odaadó, szenvedélyes vagy távolságtartó, nyoma ott marad az elkészült vásznon.
Ferenczyben megvolt az az érdeklődés, amely e szűk terrénum mesterévé avatta. A szigorú megfigyelőt vonzották a változatos embertípusok (egész sort vonultat fel például A hegyi beszéd című 1896-os vásznán), tudott néhány nagyvonalú ecsetvonással karaktert adni az arcnak, s képes volt a behatárolt lehetőségek között a klasszikus portré műfajában kiteljesedni. Vásznain a dialógus festő és modellje között mindig méltóságteljes. Változatosan beállításokat keres és szigorúan megfigyelve fest. Hat önarcképet, három gyerekéről, és barátairól sok portrét készített. A megrendelésre készült képek száma viszonylag kicsi.

Párhuzamok, datálás

Ezen a portrén az elegánsan öltözött, a képből határozottan kitekintő úriembert lombok előterében festi meg. A megoldás, amely egyébként nem jellemző rá, hiszen szinte mindig semleges enteriőr hátteret választ, szoros rokonságot mutat az 1893-as Önarcképpel, melyet Genthon "három évvel Nagybánya birtokbavétele előtt, attól távol, német földön, Münchenben ... ember és természet teljes, szoros összeforradása"-ként értelmez. (15.0.) leég egy férfiportrét ismerünk a korszakból, ahol ezzel a megoldással él: Herzl Mór 1895-ben készült arcképét. A természeti környezet, az ég üde kékje és a lombozat szabálytalan foltja egyszerre kölcsönöznek informális frissérséget és emelkedett időtlenséget az ábrázolt férfiaknak. Képünk datálásában segítségünkre van a vászon is: a hátoldalon jól megfigyelhető, jellegzetesen sprőd struktúrája. A portré Ferenczy müncheni időszakában, a Madárdal és az Orfeusz születésének táján, az 1890-es évek közepén készült.
Az arc megfestésében, a homlok, az orr, a szemkörnyék tanulmányszerű aprólékossággal megfigyelt részleteiben korai éveinek rajzos alapossága köszön ránk, s ez feltehetően összhangban állt a megrendelő elvárásaival is. Á n a kevésbé hangsúlyos területeken jóval szabadabban és merészebben dolgozik: az inggallér esetében a vászon fehérre alapozott rétegét használja, a nyakba kötött selyemsálon egy apró világos folttal utal a brosstűre, a hátteret lendületes dekorativitással teszi fel. A cinóbervörös nyomtatott betűkkel festett szignatúra szintén egy apró dekoratív hatást jelent a kompozícióban.

Azonosítás

A Genthon István által összeállított oeuvre-katalógus tartalmaz egy tételt, amelyre itt ki kell térjünk. Egy 1894-es, Somssich Józsefet ábrázoló férfiportréról van szó (46.tétel), őrzési helye ismeretlen.
Nem áll birtokunkban olyan dokumentum, amely alapján az azonosítást minden kétséget kizáróan kijelenthetjük (a Somssichról fellelhető fotográfia illetve rajz korban későbbi, egyelőre nem elégséges bizonyíték), ám a lappangó Somssich portrét mindenképp indokolt összefüggésbe hozni evvel a most felbukkanó remek arcképpel.