Virag Judit Gallery and Auction House

christmas auction

Olaj, vászon, 80x102,5 cm
Jelezve jobbra lent: Ferenczy K.

Kiállítva és reprodukálva:

Ferenczy Károly (1862-1917) gyűjteményeskiállítása. Magyar Nemzeti Galéria,Budapest, 2011. november 30. – 2012.május 27., katalógus: 273., reprodukálva:252, 366.

Izvora – Forrásliget

A hajdani Izvora vagy Forrásliget, mai nevén Staţiunea Izvoare, egy Nagybányától mintegy30 kilométerre a Gutin és a Rózsály között egy magashegyi fennsíkon találhatóközkedvelt nyaralóhely, újabban sípályákkal kiépített téli üdülőközpont, ahova a Ferenczy-család általában július-augusztusban menekült a nyári forróság elől. FerenczyKároly festett, a gyerekek kezdetben inkább lovagoltak, kirándultak, később apjuk mellett művészként dolgoztak.

„Édes Feri! Tegnap gyorsan elhatároztam, hogy felmegyünk az Izvorára, és rögtönnyélbe ütöttem, lázas pakolás, kocsirendelés és most itt vagyunk. Idő pompás.” - írta örömmel bátyjának Ferenczy Károly 1905-ben. De hasonló mondatokat olvashatunk1907-ből, 1909-ből, 1910-ből és 1911-ből keltezett leveleiben is. Így biztosan tudjuk,hogy ezekben az években hosszabban tartózkodott Izvorán. Ez azonban nem jelentiazt is, hogy csak ekkor. Bármikor felmehetett, akár rövidebb időre is, lovaskocsival, egykétkisegítővel kikapcsolódni, vagy még inkább elmélyülni és részesedni a természetkifogyhatatlan erejében. Számos remek kép őrzi e nyaralások emlékét. A korai évekbőla "pónis", valójában kistermetű, mokány hegyi lovakat ábrázoló munkák változatai (aGyermekek pónikon és a Lovagló gyermekek), vagy a hasonló témát feldolgozó Hazatérésmaradt fent, a későbbiekből a tájat széles kitekintésben átölelő látképek (Borús táj - Izvora fenyvessel I-II.), vagy a színes őszi tájkivágatok (Tájkép - Őszi Izvora I–III.,Izvorai ház) - köztük az itt elemzett Izvora. Bár hangulatilag eltérnek egymástól, némelyikena derű, némelyiken a melankólia uralkodik, összeköti e képeket a természetiránti csodálat és odaadás, illetve az ábrázolhatóság iránti elmélyült figyelem.

Az utolsó Izvora?

Nem tudjuk biztosan, mikor festette Ferenczy ezt a drámai hatásában szokatlanul erőstájképet, amely nem sokkal a Nemzeti Galéria retrospektív Ferenczy-kiállítása előtt,2011 őszén került elő egy gondosan őrzött magángyűjteményből. A kép ugyanúgy készülhetett1909-ben (ahogyan az Oeuvre-katalógusban jelöltük), mint 1911-ben, vagyéppen később. Még az is lehet, hogy ez volt Ferenczy utolsó Izvora-képe, erre utalhatnaka kép előterét elfoglaló nagy vetett árnyékok, amelyek láthatatlan, a festő hátamögött magasodó fákat sejtetnek, zaklatott hangulatot ébresztve a nézőben. Minthavalami ismeretlen, de jól érzékelhető fenyegetés árnyéka vetülne az őszi színek kavalkádjábantobzódó tájra. Megsejtett betegség, halál, társadalmi felfordulás, világháború?De az is lehet, hogy mindezt csak belelátjuk, belemagyarázzuk a képbe és Ferenczytinkább a harsány színárnyalatok összehangolása foglalkoztatta. Hogy akárcsak a Nyilazókban -, azt feszegette, mit bír el színben és formában az egységes vizuális entitáskéntfelfogott képtér. A válasz: sokat. Nagy ellentéteket és nagy feszültséget, akáraz élet teljességét képviselő végleteket. Ahogyan ezt Ferenczy számos képén, nemutolsó sorban ezen az Izvoran láthatjuk.

Boros Judit