Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 17. Online árverése | Könyv, kézirat, antik térkép, aprónyomtatványok, grafika

Paris, 1935, Edition Des Quatre-Chemins (Francois Bernouard), 54 p. + 33 t. + VIII t., ill.
Első kiadás. Etienne Farkas. Essai critique par Andre Salmon. / Farkas István. Andre Salmon kritikai esszéje.
Francia nyelvű művészeti-művészettörténeti album. Szövegközti, színes és fekete-fehér, reprodukciókkal és rajzokkal, illetve 41 fekete-fehér, számozott képtáblával illusztrált, valamint a színes és fekete-fehér illusztrációk teljes jegyzékével kiegészített kötet. Az előzéklapon ceruzával készített, két arcképet ábrázoló egyedi illusztráció, az előlapon ceruzával beírt tulajdonosi bejegyzés látható.
Kiadói ragasztott kemény papírkötésben lévő példány feliratos, foltos címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, néhol foltos belívekkel. A kötetből hiányzik a 49-50. oldal (egy képtábla).
Farkas István (Budapest, 1887. október 20. – Auschwitz, 1944. július eleje) festőművész. A huszadik századi magyar és európai festészet egyik jelentős alakja. Először a Képzőművészeti Főiskolán, majd a párizsi Académie de la Palette-en tanult. 1924-ben az Ernst Múzeumban nyílt gyűjteményes kiállítása, ahol a kubisztikus képeit mutatta be. Ezt követően hosszabb ideig Párizsban élt, ahol számos kiállítást rendezett. Az 1928-ban megjelenő Correspondances c. litográfiasorozatához André Salmon írt prózai verseket. Később visszaköltözött Magyarországra és átvette a Singer és Wolfner cég vezetését. Az „École de Paris” művészcsoport elismert tagja volt. Művészetében a modern francia festészetet képviselte. Késői korszakában a lét tragikus szituációit kifejező, morbid hangulatú képeket, valamint életének utolsó szakaszában szürrealista jellegű víziókat festett.
A következőket írta Lyka Károly Farkas István festőművésszel és az esszét szerző André Salmonnal, valamint a kötettel kapcsolatban: ...A lelkes kritikust, mint azt e műben írja, első­sorban az ragadta meg, hogy a magyar művész merőn egyéni és stílusa senki másétól nem függ, amit ha valahol, úgy Párizsban tudnak igazán megbecsülni. Érthető, hogy ez a stílus lekötötte s hogy ezt az olvasó számára is megvilágítsa, finomtollal mutat rá a magyar művész egyéni sajátossá­gaira. Farkasban a festő-költő érdekli leginkább, de hamar hozzáteszi, hogy ne gondoljunk vala­mely üres ábrándozóra. Sőt, szerinte már modell­jeit is azok közül választja, akik legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy valami tündéri álmodozásba ringassanak: e modellek többnyire tisztes öregasszonyok. Valóban ezek Farkas képein nekünk is a legmeghatóbb, lélekkel teljes alakok. Salmon sze­rint a művész ezt a földhöztapadt bourgeoisiet a köznapi szintek fölé tudta emelni, mint ahogy - bár a földön jár - képein a jól ismert formák tisz­tult életet élnek..." - (Pesti Hírlap, 1937. december 24./59. évfolyam/292. szám)."