Virag Judit Gallery and Auction House

autumn auction

Olajpasztell, papír, 73x102 cm
Jelezve jobbra lent: Egry József Badacsony

Útkeresés

Közismert, hogy Egry pályája kezdetén sem a festőtársaival, sem a művészeti írókkal nem találta a közös hangot. Riasztották a kollégák és a kritikusok hangzatos eszmecseréi, a művészeti közélet „kimódolt és mesterkélt kulisszái”. Igazi emberkerülőnek bizonyult. Talán épp gátlásaiból adódóan, nehezen tudott érvényesülni a budapesti és a párizsi művészeti életben, eközben pedig a várva várt sikerek is elkerülték zárkózott lényét.
Párizsi visszaemlékezéseiben érzékletesen írja körül sanyarú helyzetét: „Nemigen mertem senkinek elmondani az észrevételeimet. Féltem, hogy kinevetnek, mint ahogy kinevettek több ízben, mikor valamiben véleményt nyilvánítottam. A kollégáim vitái közepette valahogy úgy tűntem ki, mint akinek nincs és akinek nem lehet számottevő véleménye. A művészetben a legközönségesebbnek, legtehetségtelenebbnek tartott pár magyar. ... Néha magam is azt hittem, nevetséges, hogy piktúrával foglalkozom. Én így még jobban kerültem minden társaságot, még a múzeumokba is félve mentem.”


Ars privatissima

Egry az 1900-as évek elején közel két évtizededen át hiába kereste művészetének hitelesebb kifejezési formáját. Csak félsikereket könyvelhetett el, mígnem az I. Világháború alatt felfedezte magának a Balatont.
Keresve sem találhatott volna tökéletesebb menedékhelyet, mint az állandó nyüzsgéstől távoli tó békés világát.
A Balaton csodálatos mikroklímája teljesen átformálta piktúráját. „Szemünk olthatatlan szomjjal issza ezeket a színfolyamokat, mert bennük a riasztó világ elől való menekvés, a magánemberség sugarasan övezett berkeiben való békés meghúzódás vigasza várja a lelket, akár a borban. Egry és a többi új magyar festő művészetében ez a lelki privatizálás még elnyugszik, még szélesen, örömösen szétterül a hazai táj gyönyörű puha ölében.” – idézi meg Egry festészetének kiteljesedését Kállai Ernő.


Szimbólumteremtés Egry festészetében

Egry balatoni képein a táj jóval többet jelent a látvány szubjektív átiratánál. Festményeivel túllép az „önkényes” művészi átlényegítésen. Képei láttán egyfajta kozmikus élmény tölti el a szemlélőt. Szimbólumteremtő képessége Van Gogh művészetéhez hasonló. Miként a holland, ő is atermészetből indult ki. A látványt analizálva jutott el a sajátos képorganizmus megteremtéséhez. Ebből fakadóan művészetének egyik kardinális problémájává vált, hogy miként tud az érzéki-konkrét szférán belül, a szenzualizmus talaján maradva, azt megőrizve eljutni az eszmei szimbolikus jelentésekig. Egry így bizonyos értelemben „idealizálta” környezetét, amit egy naplófeljegyzésben egyenesen célként fogalmazott meg önmaga számára: „életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor halászokkal kimentem a vízre...valami remegő pára összekötötte körülöttem az eget és a vizet, s ekkor úgy éreztem, hogy valahol a végtelenség közepén vagyok... Szinte tárgytalan volt az inspiráció, ami hevített, képeimből kimaradtak a záróvonalak, színeim lebegőkké lettek, s arra törekedtem, hogy a mindenséghez való viszonyomat fejezzem ki általuk.”

Kaszás Gábor