Honterus Antiquaritat

75. Bücherauktion

Tours, 1884. Alfred Mame. 215 + [1] p., számos oldalszámon belüli, egészoldalas illusztrációval.
Hyppolite Durand, a versailles-i líceum tanára. Délnémetországból jön, megtekinti Pozsonyt és Pestet, ahonnan Belgrádba megy. Neki is tetszik az eleven mozgalmas élet, melyet a magyar fővárosban lát. „Milyen messze vagyunk itt Bécstől s a német lassúságtól” – írja könyvében – „csupa élénkség és lendület ez a város, van benne valami a furia francese-ból… Két hónapig éltem közömbös és flegmatikus népek közt, ezért itt örömmel vetem bele magamat a csődületbe s szívesen hagyom magamat lökdösni és taszigálni. Szeretem nézni, hogy ezek a duhaj magyarok mikép szaladnak, tapossák egymás lábát, gesztikulálnak és kiabálnak. Mindent hévvel tesznek.” Egy Párizsban tanult pesti tanár a vezetője, akivel Bécs és Pozsony közt a hajón ismerkedik meg. Ez megmutatja neki Pest és Buda látnivalóit, kisétál vele még a Rákosmezőre is, aminek emlékére Durand beleveszi könyvébe Kisfaludy Rákosi szántóját francia fordításban. Durand elég jól ismeri történelmünket, elmélkedik a magyar-német viszályról, a Hentzi-szobornak a budai várban való felállítását „ügyetlen dolognak” tartja, amely csak arra szolgál majd, hogy Ausztria és Magyarország közt a viszályt és gyűlöletet állandósítsa. A színházban szomszédja egy magyar diák, akit midőn németül szólít meg, nem válaszol, franciául ellenben szívesen beszél vele. Pesti élményeinek elbeszélesét így végzi be: „Pest olyan benyomást tett rám, mint utazásom alatt jóformán egyetlen város sem … Soha, sem Bécsben, sem Münchenben nem éreztem azt a vágyat, hogy ott maradjak. Pesten azonban szívesen töltöttem volna néhány hónapot, szerettem volna behatolni ennek a nyelvnek, civilizációnak és politikának titkaiba, e nép reményeinek teljesülését nemcsak kívánni, hanem azokat magamévá tenni, életébe és szenvedélyes tevékenységébe belevegyülni.
Korabeli aranyozott gerincű egészvászon kötésben. Megkímélt állapotú példány.