32. tétel
Dudits András: Quondam Episcopi Quinque-ecclesiensis ...
-- de Horehoviza Quondam Episcopi Quinque-ecclesiensis, Oratoris, & Consiliarii Caesarei Orationes in Concil. Trident. habitae. Apologia ad D. Maximil. II. Imp. Commentarius pro Coniugii Libertate. Cum Appendice Epistolarum DD. Impp. & PP. German. Orationum, ac scriptorum aliquot de Communione sub utraque specie, de Connubio sacerdotum, de Ecclesiae Reformatione. Synodique Trident. potiss. Actionibus. Quorum Indicem á praefatione proxima pagella monstrat. Nunc edita studio ac opera D. Quirini Reuteri Palatini, Professoris in Acad. Heidelberg.
Offenbachi, [1610], Typis Conradi Nebenii, Impensis vero Arpoldi-Philippi Kopffii. (32), 230 p. - 192 mm.
Korabeli, gerincén aranyozott, egész-bőr kötésben.
Dudits András (Buda, 1533 – Wrocław, 1589, András Dudith de Horahovicza) püspök, humanista polihisztor, diplomata. Nemesi családból származott, a török elleni harcokban elhunyt édesapja régi horvát nemes volt, míg édesanyaja a velencei, szintén nemesi Sbardellati-családból származott. Édesapja halála után a neveléséről anyai nagybátyja, Sbardellati Ágoston (?, 1500 – Palást, 1552) váci püspök gondoskodott. Családja papi pályára szánta, abban bízva, hogy egykor majd bíborosként fogja a család hírnevét öregbíteni.
A reménykedő családnak azonban nem is okozhatott volna nagyobb csalódást azzal az életúttal, amit bejárt – nem csak, hogy nem töltött be magas egyházi posztot, hanem elhagyta az Egyházat, és annak alapvető tanításával (szentháromságtan) szembe menő unitáriusoknál kötött ki. Az általunk aukcióra kínált könyv hű tükre Dudits András skandalumoktól sem mentes életének és vallási ügyekben való ingatagságának.
Először Wrocławban tanult, majd Veronában és Padovában, ezután pedig Párizsban. Külföldi tanulmányai alatt nem csak a klasszikus műveltséggel ismerkedett meg, hanem a humanizmus olyan képviselőivel, mint például Lazzaro Bonamico (Bassano del Grappa, 1479 – Padova, 1552), amelynek későbbi életére intellektuálisan döntő hatása volt. Hazatérve – még pappá szentelése előtt – Oláh Miklós prépost apostoli főjegyzővé, majd kanonokká, és préposttá nevezte ki, 1561-ben I. Ferdinánd király (Alcalá de Henares, 1503 - Bécs, 1564) pedig knini püspökké tette. (1563-ban csanádi, majd 1564-ben pécsi püspök lett.)
1562-ben – Kolozsváry János csanádi püspök (1561–1562) mellett – a magyar klérus képviselőjeként részt vett a katolikus megújulást elindító Trienti Zsinaton (1545 – 1563), ahol a király követeinek támogatására szólt a megbízása. Ennek megfelelően támogatta a két szín alatti áldozást, védelmezte az Egyház oltáriszentséggel kapcsolatos tanítását az újítókkal szemben, szavának a tárgyalások során nagy súlya volt. A zsinaton azonban a papi nőtlenséggel szemben szólalt fel – mintegy előrevetítve életének hamarosan bekövetkező radikális fordulatát. A meglehetősen nagy feltűnést keltő beszéde miatt hazarendelték, és a személye körül kialakult vihar lecsendesítésére 1565-ben II. Miksa császár (Bécs, 1527 – Regensburg, 1576) Lengyelországba küldte követnek.
Az uralkodó elvileg azért rendelte az akkor már császári tanácsos Duditsot II. Zsigmond Ágost (Krakkó 1520 – Knyszyn, 1572) lengyel király udvarába, hogy annak Habsburg Katalinnal (Innsbruck, 1533 – Linz, 1572), Miksa húgával való házassági viszályát elsimítsa. A lengyelországi küldetése azonban alapvető fordulatot hozott életében, ugyanis – miközben egy házassági probléma elsimítására küldték –, ő maga is szerelmi ügybe keveredett. Az ifjú Dudits az udvarban megismerkedett Strass Reginával, a királyné udvarhölgyével, akibe annyira szerelmes lett, hogy elhatalmasodó érzelmei miatt lemondott püspöki címéről, és feleségül vette a hölgyet. Nemcsak papi hivatását elhagyta el, hanem az Egyházat is, és élete hátralévő részében előbb a reformátusokhoz, majd az Isten személye kapcsán még velük is összeegyeztethetetlen nézeteket (egyszemélyű Isten) valló unitáriusokhoz csatlakozott. Első felesége halála után, 1579-ben újraházasodott egy gazdag lengyel özveggyel, akinek vagyona lehetővé tette, hogy visszavonult életét a tudományoknak szentelje.
Dudits – a családi várakozásokkal szemben – nemhogy bíboros nem lett, hanem a lehető legtávolabb került egyházától. E „nagy konvertita” teológiai munkáit tartalmazza az általunk aukcióra kínált könyv. A munka hű tükre skandalumoktól sem mentes életének és vallási ügyekben való ingatagságának, mert egyaránt tartalmazza a Trienti Zsinathoz, az Egyház megreformálásához, a két szín alatti áldozáshoz kapcsolódó írásokat, és imákat, de a papok nősüléséről és a házasság szabadságáról szóló tanokat is.