Régikönyvek.hu

XXXIII. Online árverés

Domokos Lászlóné
Háztartási tanácsadó.
[Budapest], (1959). Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Leánycsoportja – Kossuth Könyvkiadó (Szikra Lapnyomda). 160 p. Egyetlen kiadás.
Nem véletlen, hogy a KISZ által gondozott háztartási tanácsadó csupán egyetlen kiadást ért meg, hiszen a megjelent munka kíméletlen kritikát szenvedett el a Népszabadság kolumnistájától.
Néhány jellemző részlet: „[A reménybeli ifjú háziasszony] mindjárt a kötet elején az élelmezési anyagok beszerzéséről olvashat. Való igaz: nem könnyű feladat a vásárlás, kiváltképp nem az kora reggel és az esti órákban. S milyen megnyugtató a tanács, amit kapok: „A húsok vásárlásánál a következőkre legyünk figyelemmel: a marhahúsnál fontos tényező az állat neme, kora és tápláltsága.” majd: „Lehetőleg tejen hízott borjú húsát vásároljuk, ennek súlya legalább 90–95 kg legyen.” Szinte már hallom is lelki füleimmel, amint az ifjú asszonyok megfogadják az intelmeket és imigyen szólnak a hentesüzlet elárusítójához: „Kérem, ott a jobb szélső kampóra függesztett marhaszegy milyen nemű, hány kilós és mennyi idős szarvasmarha tartozéka volt” – s csak a megnyugtató – esetleg iratokkal dokumentált – válasz után kér belőle 75 dekát.” A 19. oldalon a kritikus újabb részletet marasztal el: „Az ünnepi asztalterítésnél az a fontos, hogy a porcelán, az ezüst- és üvegneműek és az asztalterítő összhangban legyenek egymással. Igen szép, ha a tojásdad asztal közepén ugyanolyan formájú tükörlapon alacsony virágtartóban néhány szép szál virágot helyezünk el. Az asztal egyik sarkára alacsony kristályt állítunk kevés, de szép virággal. Tíznél több vendég esetén két felszolgálóra van szükség, ezek a háziasszonytól jobbra és balra haladva végzik a kínálást.”
Itt már meg kell állni az olvasásban. Ugyan kikhez szólnak az ilyen jótanácsok? Csak nem valami ásatag „úriasszonyok, úrilányok háztartási könyvé”-ről fújta le valaki a port? Csak nem grófkisasszonyoknak, földbirtokos- és nagypolgár-lányoknak kívánja valaki tudomására adni, hogy az intézővel melyik borjút, szarvasmarhát, baromfit kell levágatni ehhez vagy ahhoz az ételhez és milyen alkalomra hogyan használhatók fel a családi ezüstök, kristályok, damasztok?”
A Népszabadság kritikusa szokatlan módon a könyv (kötelező körnek gondolt) ideológiai kitérőjét is kifogásolja: „Nem hiányzik azért a könyvből a „korszerű” politikum sem, de sajnos, ebben sincs sok köszönet. Íme mutatóba egy gyöngyszem: „a kizsákmányoló népek lakosságának túlnyomó nagy százaléka sem tudja maga és családja részére rendszeresen biztosítani a szükséges értékes fehérjéket”.
Mindent összevéve mai perspektívából kötetünk valódi tudathasadásos kötetnek tűnik, amely nem találta saját célközönségét. A Népszabadság kritikusa végül így marasztalja el a munkát: „Gondoltak-e arra a kötet készítői, hogy vajon kik a KISZ háztartási szakköreinek vezetői és tanulói? (Mert nekik ajánlották e könyvet.) Felmérték-e, miféle tanácsok válhatnának hasznára 1959-ben, a népi demokratikus Magyarországon munkás- és parasztfiataloknak, házasulandóknak, új családi fészkek építőinek, ifjú házasoknak?”
Oldalszámozáson belül számos szövegközi rajzzal díszítve.
Fűzve, színes, illusztrált, kissé sérült gerincű, kiadói borítóban.