Honterus Antiquaritat

Könyv árverés

...Landtafeln und vieler furnemehr Festungen und Stedte abriß, wie auch der trachten, und Könige contrafacturen … Kassel, 1600. Wilhelm Wessel. 16 sztl. lev., 194 számozott lev., 2 sztl. lev. („Dem Buchbinder zur nachrichtung wegen der Kupferstück”). A kötetben összesen 3 kétlapos rézm. térkép, 30 kétlapos v. kihajtható rézm. városkép és 28 szövegközti fametszet található. 1600-ban, Kasselban jelent meg Wilhelm Dillich „Ungarische Chronica” c. műve, amelynek metszetei, mint másolható előkép a későbbi magyar látképek tekintetében az egész századra meghatározók lettek. Dillich, aki ekkor Hessen-Kassel őrgrófjának, Móricnak volt udvari történésze és geográfusa (később a szász választófejedelem udvari művésze), a könyvben a történelmi Magyarország minden ismertebb helye (ezek közül 25 a mai Magyarországon fekszik) mellett pár délvidéki erősség látképét szintén közzétette. Az ország bemutatásának teljessége érdekében térképeket és a szövegközti fametszeteken uralkodók és hadvezérek arcképeit, viseleti képeket is közöl. Finom rajzolatú, jól áttekinthető képein szívesen helyez el egy-egy karakterisztikus fát vagy bokorcsoportot, a helység nevét pedig pár cirkalmas betű közbeiktatásával színesíti. Látképein soha nem jelennek meg staffázs alakok, pedig ennek szintén mestere volt, hiszen kora egyik legdúsabban illusztrált hadművészeti könyvét is ő adta ki. Metszetei többségén a látkép sziluettszerű látványkép formájában jelenik meg, aránylag ritkábban fordul a madártávlatú perspektívához. Ahol rendelkezésre állt, ő is felhasznált korábbi metszeteket (például Zündt Szigetvár metszetét) képei elkészítéséhez. Egész munkásságára a hitelességre való törekvés jellemző. Több településnél is (pl. Győr, Pápa, Vác) a korábi madártávlatú látképek alapján először készít jobb látványt nyújtó sziluett képet. Korábbi metszetek híján egyes települések esetében biztos, hogy helyszíni felvételek is rendelkezésére álltak, amint ezt pár képe, mint a dunántúli Pannonhalma, Várpalota és Veszprém látképe is bizonyítja. Az előbbi hármon felül további hét település (Maklár, Nagykálló, Szarvas, Szikszó, Szolnok, Törökszentmiklós és Zsámbék, amit aztán az ő példáján a későbbiekben is következetesen Zsámboknak neveznek) is neki köszönheti első ábrázolását. A felsorolásból is látszik, hogy ezek többsége a törökök megszállta Alföld területén, vagy még azon is túl fekvő, a korban még a me- zőváros kiépítettségét és nagyságát Szikszó és Szolnok kivételével alig elérő település, nevük is csak egy-egy sikeres portyázás után vált ismertté. Feltehető, hogy ezekről a helyekről ezért nem álltak rendelkezésre helyszíni rajzok, jobb esetben elmondás alapján készíthette őket. Látképein szívesen él olyan eszközökkel, amelyek a hitelesség látszatát kelthetik, például a török kézen lévő településeken feltüntet egy-egy minaretet vagy dzsámit. Pontosságra való törekvését jelzi, hogy az 1606-ban azonos cím alatt megjelent könyvében közzétett második metszetsorozatában (amelynek képei kisebbek és kevésbé finomak) az időközben keresztény kézre került települések látképein ezeket a törökös elemeket eltüntette. Második sorozatából elhagyja a Zenoi típust követő Zsákát és Maklárt, de szerepelteti benne az időközben híressé vált Nagykanizsát (Siebmacher nyomán) és Nógrádot. Székesfehérvár sziluett képét is felcseréli a Siebmachernél véglegesedett patkó-formájú felülnézettel. A Dillich-krónika kiadásait Rózsa György dolgozta fel. (Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken 1515–1800.) Apponyi 438. Első kiadás. A kötet lapjai tiszták, jó állapotúak. Korabeli vaknyomásos, bordára fűzött egészbőr kötésben, a táblákon görgőzött keretdísszel. Megkímélt állapotú, szép példány.