Alexandra Antiquariat

Bücher

Paris, 1936. „Ars”, 9 p., XXXII tábla. Robert Desnos előszavával. Számozott, ez a 239. számú példány. Dedikáció: „livre rouge en robe blanche «on vend sous manteau» brune Máray Sándornak régi emlékekkel Tihanyi Lajos Paris 1937.” (Piros könyv fehér köntösben barna „suba alatt árulva”)
Kiadói papírkötésben.
Hozzá: Jacques Boullaire (1879–1976) francia grafikus, festő rézkarca Tihanyi Lajosról. A lap számozott (1/25), jelzett és dedikált („pour amie Miracle”, a lap alján: „portrait de peintre Lajos Tihanyi 1933”).
Hozzá: Az album hirdetése a háromféle kiadás adataival és Tihanyi párizsi címével (59, rue Froidevaux, Paris 14°.).
Hozzá: Exposition Tihanyi Oeuvres 1914–1925. Préface de Marcel Sauvage. (Kiállítási katalógus Marcel Sauvage költő előszavával.)
Az album a dedikáció előtt egy évvel, 1936-ban jelent meg, a festő 1908–1922 között készült műveit közli, összesen 32 reprodukcióval. A bevezető szöveg szerzője Robert Desnos (1900–1944) francia szürrealista költő, Tihanyi barátja. A festő a következő évben elhunyt, temetésén – Károlyi Mihály mellett – Desnos mondott gyászbeszédet.
Márai 1923-ben költözött Párizsba, miután még Budapesten megnősült. Közben rendszeresen publikált Az Újság című lapba, itt jelent meg 1925. május 3-án Tihanyi kiállítása Párisban című írása. Ebben az évben Tihanyi két kiállításon is részt vett a francia fővárosban: az egyik egy csoportos tárlat (Csáky, Réth, Moholy-Nagy és Huszár társaságában) a lengyel Victor-Yanaga Poznanski galériájában, a másik pedig egy önálló kiállítás a Galerie Sacre du Printemps-ban, ahol az 1914 és 1925 közötti műveit mutatta be. (Ennek katalógusát e tétel részeként kínáljuk.)
Márai 1931-ben megjelent kétkötetes Idegen emberek című regényében ír párizsi éveiről, ahol nagy hangsúlyt kap a Dôme kávéház bohém művésztársasága. Hogy mennyire számított a Dôme központi figurájának Tihanyi, azt mi sem igazolja jobban, mint Jean-Paul Caracalla Montparnasse – L’âge d’or (A Montparnasse fénykora) című kötetének címlapja, ahol a festő látható két hölgy társaságában, amint a kávéház teraszán beszélget (André Kertész fotója).
Márai és Tihanyi barátságát a fenti dedikáció mellett a festőnek Márairól készített litográfiája is dokumentálja.