Alexandra Antiquariat

Bücher

1972. június 24.
1 folio (2 beírt oldal) – 271x215 mm – tintaírás – aláírás: Robert Graves.
Hozzá: boríték: 117x175 mm.

Robert von Ranke Graves (1895–1985), a német–ír származású angol költő regényes életét és hatalmas életművét nemcsak néhány sorban vagy oldalon, de egy egész könyvben is nehéz volna összefoglalni. (Jóllehet többen kísérletet tettek erre, elég, ha Miranda Seymour regényeire gondolunk.) Az életmű a műfajok sokféleségén túl (a verstől a regényeken át a tudományos értekezésekig) a megcélzott befogadók körét is szélesre tárja (gyerekkönyvek, bestsellerek, költészet, szakmonográfiák). Éppilyen gazdag a tevékenységek köre, amelyeket vele kapcsolatban említhetünk, költő, regényíró, életrajzíró, klasszikafilológus és fordító.
Korai barátsága a költő Siegfried Sassoon-nal a szexualitást sem nélkülözi, két feleségétől nyolc gyermeke születik. Indulása és egész élete sok szállal kötődik a háborúhoz, nagy sikerű, de később megtagadott háborús versei avatták költővé, ugyanakkor vissza-visszatérő neuraszténiája a háború kitörölhetetlen nyoma, háborúé, mely híján megsemmisíti (sebesülései olyan súlyosak voltak, hogy nevét halottként jegyzik fel).
A szülőföldet, amelyért vérét áldozta, és amely költőfejedelmévé koronázta, mindörökre odahagyja, hogy egy kis faluban, Mallorca szigetén éljen és alkosson haláláig. Itt is temették el, sírkövén ez áll: „Robert Graves, költő, 1895–1985.” Mindig is költőnek tartotta magát.
Graves sok szállal kapcsolódik Magyarországhoz. Persze nálunk is történelmi regényei a legismertebbek, az Én, Claudius már 1935-ben, egy évvel az eredeti után magyarul is megjelenik. Többször jár Magyarországon, útjai közül irodalomtörténeti szempontból az 1968-as a legjelentősebb, ekkor alapítja meg – magyarországi átválthatatlan honoráriumaiból a Graves-díjat, amelyet fiatal költőtehetségeknek adnak ki. Első alkalommal a díjat 1970. június 24-én, a költő 75. születésnapján Kálnoky László kapta.
Az alábbi levél napra pontosan két évvel később, a 77. születésnapon íródik. Egy újabb budapesti útról értesülünk belőle, Graves az egy évvel korábban elhunyt barát, Devecseri Gábor özvegyét, Huszár Klárát, az Operaház zenei rendezőjét, műfordítót látogatja meg a levél tanúsága szerint. Huszár Klára életút-interjújában (PIM, kérdező: Maróti István) megemlékezik Graves-szel való találkozásaikról. A két Homérosz-fordító, Devecseri és Graves első találkozása őrjöngő vitával zárult, másnap pedig egy hajókiránduláson elkezdődött az életre szóló barátság. Attól kezdve az angol költő rendszeresen felkereste a házaspárt, egyszer pedig hat hétre vendégül látta őket mallorcai házában. (Ez a spanyolországi utazás, pontosabban egy ottani filmélmény ihlette Devecseri Bikasiratóját, melyet azután Graves fordított angolra.)
Betegsége, amelyről a levél végén olvasunk, egy hosszú, szellemi és testi leépülés egyik első fázisa, mely az utolsó években az alkotást is lehetetlenné tette számára.
A levél címzettje Aczél György (1917–1991) kultúrpolitikus, a „három T” (tűrt, tiltott, támogatott) irányelvének megalkotója. Ebben az időben az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának elnöke, a párt Politikai Bizottságának tagja. A levélíró a „pártközpontba” küldte a levelet, részletes címzés nélkül – vélhetően a postás így is megtalálta. Aczél a világháborút követő és a rendszerváltást megelőző évtizedek egyik legnagyobb dedikált könyv- és kéziratgyűjtőjeként volt ismert. Nem tudni, hogy ez a levél része volt-e gyűjteményének, annyi azonban bizonyos, hogy a külföldi antikvár piacról került Magyarországra.

Július 24.
A 77. születésnapom

Kedves barátom,
A feleségemmel augusztus 10-én jövünk Budapestre, meghallgatni a Mozart operát Devecseri Klárával, remélem, jókedvben és egészségben találom, a hétvégét Klára házában töltjük.
Elnézését kérem Edmondo de Lascelles miatt, ő egy rejtélyes ember és azt állítja, hogy ő Mexikó ENSZ-nagykövete. Azt is mondják, hogy amerikai állampolgár (aminek nincs jelentősége) és gazdag amerikai nőket vett el. De a szememben az a legfőbb bűne, hogy utálja Magyarországot mint rest és csúf országot. Pajzsnak akart használni egy úthoz Mao Kínájába idén ősszel, valami megállapodás alapján az ottani pakisztáni nagykövettel. De ennek vége.
Felejtse el!
Tényleg, viszem a könyvet, amit ő elfelejtett elvinni, viszem a Költemények 1971–72 korrektúráját, októberben jelenik meg. Azt hiszem, jelentősek. Örülök, hogy Josef Meissner újra Magyarországra látogathat. A politika csak politika, és Joe Meissner egy igazi magyar, rendkívül bátor ember, nemes és méltóságteljes, és megmentette lányom – lányunokáim életét Ausztráliában magára vállalva a veszélyt.
A fő oka, hogy Magyarországra jövök, hogy Önt lássam, nem több. Beteg voltam egy ideig, de legalább megtaláltuk az okot, ami nem súlyos, a legrosszabb tünet a memóriavesztés közvetlen dolgokban. De hamarosan vége lesz.
Tetszett a londoni nagykövetük.
Hű barátja
Robert Graves