Kieselbach Galéria

49. tavaszi aukció

69x81,5 cm
Olaj, vászon
Jelzés nélkül

KIÁLLÍTVA
Nyolcak és Aktivisták. Kieselbach Galéria, Budapest, 1999.
Galimberti emlékkiállítás Galimberti Sándor születésének 120. évfordulója alkalmából. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, 2003.

REPRODUKÁLVA
Modern magyar festészet 1894-1919. Szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2003. 736. kép.

IRODALOM
Bálint Aladár: Galimberti Sándor és felesége képei. Nyugat, 1914. 1. sz. 221. l.
Galimberti Sándor – Dénes Valéria. Művészet, 1915. 320-322. l.
Dénes Zsófia: Galimberti Sándor – Dénes Valéria. Művészet, 1963. 5. sz. 24-26. l.


A Cluny kert

Dénes Valéria párizsi képei között külön csoportot alkotnak a Cluny kertben készült alkotások. A már említett, 1914-es gyűjteményes tárlat katalógusában összesen négy képcím jelzi, hogy a városnak ez a nyugalmas szeglete, a Musée de Cluny mellett elterülő, középkori szobrokkal benépesített park újra és újra megihlette a fiatal festőnőt. Érdekes módon Dénes Valéria két kortársa is fontosnak tartotta, hogy a Cluny kertben készült festményeket kiemelje az életmű egészéből. Bálint Aladár, az 1914-es tárlatról írt, a Nyugat hasábjain megjelent kritikájában a következő szavakkal emlékezett meg ezekről a művekről: „Galimbertiék éppen akkor a legerősebbek, amikor talán gyengéknek érzik magukat, amikor nem erőszakolják át magukat a végső stációig, és nem dobálják el maguktól mindazokat a szépségeket, amelyek a látás és absztrakció között oly bőséggel fellelhetők. Példa rá a Vaugirárd-utcai képek komor szépsége, a kikötővárosok, Cluny-kert meleg intelligenciája.” A másik szemtanú Dénes Valéria unokatestvére, Dénes Zsófia volt, aki így emlékezett a festőházaspár párizsi otthonában tett látogatására: „A szobák fala halványsárga volt, mint az öreg elefántcsont. Képek függtek rajta. ... Ezek ugyanazt a tehetséget hirdették, mint a mezőkövesdi hímzés, amikor a nagybányai templomtorony víziója helyett a Cluny-kert fáit és szobrait ábrázolták. A szoba élt a benne függő képektől.”

Szerkesztett spontaneitás

A most bemutatott kép feltehetően azonos az 1914-es gyűjteményes kiállításon szereplő Cluny-kerttel, mely négy évvel korábban az 1910-es párizsi Őszi Szalonon is bemutatásra került, Jardin de Cluny címmel. A kép máig fennmaradt tematikus párdarabja és legközelebbi analógiája a Cluny-kert szoborral, mely a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét gazdagítja és szintén bemutatásra került az említett két tárlaton. A most elemzett, nagyobb méretű alkotáson a bal sarokban ábrázolt olvasó férfi és a gyermekét karjaiban tartó anya néhány ecsetvonással „feldobott” alakjai apró staffázsfigurákként jelennek meg a park ívekből szerkesztett fái és tömbszerű plaszticitással megfogalmazott bokrai között. Dénes Valéria legfőbb festői erénye, a konvenciókat felrúgó, autonóm formálás, az ecsetjárás oldott könnyedsége ezen a képén is teljes fegyverzettel jelentkezik. A festmény egyszerre mutatja a kiérlelt kompozíció stabilitását, szerkezeti erényeit és a vázlatok spontán frissességét, a rebbenő ecset könnyed lendületét. A kiszámított tudatosság és a spontaneitás véletlenszerűsége csendül össze a képen, s olyan harmóniában egyesül, mint ahogy a néhol hígan, lazúrosan vászonra vitt ecsetvonások találkoznak a pasztózusan felrakott, sűrű festékfoltokkal.

A most aukcióra kerülő remekmű e tragikusan rövidre szabott élet és e páratlanul kevés művel reprezentált életmű emléke. Egy kiemelkedő darab abból a tizenkét alkotásból, melyet a megszületésüktől eltelt közel száz esztendő megkímélt, s melyből összesen csupán hat ismert festmény van magángyűjteményben.

Molnos Péter