Múzeum Antikvárium

Fair Partner ✔
75 tétel 1 téma No. 27. | Az isteni és emberi természetről VI.

"Deleuze Nietzschében azt a gondolkodót üdvözli, aki a Lét filozófiájával az Akarat filozófiáját állítja szembe, és ezáltal a kanti kritikai filozófiát oly módon radikalizálja, hogy az egyenesen Kant ellen fordul. Már nem egy jóhiszeműen bornírt gondolkodás reprezentációjáról van szó, hanem nyers erők küzdelméről: Egy jelenség nem látszat, még csak nem is megmutatkozás, hanem jel, szimptóma, amely egy aktuális erőben leli meg értelmét. A filozófia a maga egészében szimptomatológia és szemiológia. A gondolkodás így nem a megismerés indifferens elemében mozog egy indifferens igazság felé, hanem magában a tapasztalásban artikulálódó gondolatként a létrehozó erők különbségében differenciálódik, olyan igazságokat tárva fel ezzel, amelyeknek az értéke is más és más. Világos, hogy a gondolkodás soha nem gondolkodik önmaga által, és az igazságot sem önmagán keresztül találja meg. Egy gondolat igazságát azon erők illetve azon hat képesség nyomán kell interpretálni és értékelni, melyek elgondolását kikényszerítik, és arra determinálják, hogy inkább gondolja ezt, mint azt. Mikor csak úgy "kurtán" az igazról beszélünk mint önmagában, önmagáért, vagy éppen számunkra való igazról, meg kell kérdeznünk, vajon milyen erők, rejtekeznek ezen igazság gondolatában, mi tehát az értelme és mi az értéke." - Moldvay Tamás (Metropolis, 1997.)

Ford.: Kovács András Bálint és Moldvay Tamás. Bp., 1999. Gond Alapítvány, Holnap. 303, [1] p.
Kiadói kartonkötésben.