Mike and Partners Antique Book Shop

100. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, festmény, műtárgy, numizmatika, egyéb gyűjtemények)

ab anno Domini millesimo trigesimo quinto ad annum sesquimillesimum octogesimum tertium, publicis comitiis edita. Cum rerum indice copioso. A címlap sérült hiányos. Az első és a harmadik levél jobboldali fele hosszában hiányzik, a 360-ik oldalig a levelek jobb alsó sarka, a szöveget nem, vagy csak éppen hogy érintően sérült (valószínűleg egér rágta meg). A 140-ik lapig a levelek enyhén foltosak. (Nagyszombat) Tirnaviae, 1584. (Telegdi ny.) 4 lev. 792 (recte 752) l. 24 lev. RMK II.183., RMNy 549. Hozzákötve: Articuli Diaetales Sopronienses Anno 1622. (Wien), 1622. Ny. n. 28 lev. RMK III. 1346. Hozzákötve: Articuli dominorum ... Regni Hungariae, partiumque ei subiectarum in generali eorum conventu ad terminum suprascriptum anno domini millesimo sexcentesimo tricesimo indicto Posoniique celebrato conclusi. (Wien), 1630. Ny. n. 28 lev. RMK III. 1449. Hozzákötve: Articuli diaetales Posonienses Anno 1609. (Wien), 1609. Ny. n. 12 lev. Hiány: címlevél + a végéről 8 levél. RMK III. 1070. Korabeli, bordázott gerincű egészbőr-kötésben. 1584-ben jelent meg Nagyszombatban, Telegdi Miklós esztergomi érseki helynök nyomdájában a magyarországi törvények első nyomtatott kiadása, a Corpus iuris Hungariae. Ezen a címen szokták emlegetni az impozáns kötetet, de valódi címe differenciáltabb volt: Decreta, constitutiones et articuli regum inclyti regni Hungariae, vagyis a királyok törvénykönyveit, rendeleteit és az országgyűlések határozatait tartalmazta 1035-től 1583-ig, vagyis Szent István királytól az 1583. évi pozsonyi országgyűlésig gyűjtve össze a magyar törvényeket. A mű összeállítói Mossóczy Zakariás nyitrai és Telegdi Miklós pécsi püspökök voltak, pontosabban a munka oroszlánrészét Mossóczy végezte, Telegdi csupán az indexet állította össze és a nyomdai kivitelezést irányította, amint ezt Iványi Béla tisztázta. Mindketten aktív résztvevői voltak a Magyar Királyság igazságszolgáltatásának, méghozzá a legmagasabb fokon: Mossóczyt 1573-ra rendelték ki a királyi helytartó mellé a pozsonyi törvénynapokra bírónak, 1574-ben ugyanarra a posztra Telegdit helyezték, és ezzel egy időben Mossóczyt az innét fellebbezett perek felülvizsgálatával bízták meg. Az ország hatályos törvényeinek egységes, kinyomtatott (mindenki által hozzáférhető) szövegének hiánya komoly jogbizonytalanságot eredményezett, amivel Mossóczy is, Telegdi is a gyakorlatban szembesülhetett. Az egyes törvények kéziratos másolatai között természetesen számtalan eltérés volt. Ennek az állapotnak szándékozott Mossóczy véget vetni a pontos szövegek megállapításával és közrebocsátásával. A Corpus Jurisnak az első kiadása jó ideig használatban volt. Több mint negyven évvel később, 1628-ban jelent meg újra, ekkor Bécsben, három kötetben. Ez a munka magában foglalta az összes, akkor élő magyar jogforrást. Az első kötet Werbőczy Tripartitumát közölte, a második Mossóczy törvénygyűjteményét, a harmadik pedig az 1583 után kiadott törvényeket. A folio méretű kötet a római számokkal paginált epistola dedicatoria után sorakoztatja fel a törvényeket, a lapszámozást újrakezdve arab számokkal. Az egyes dekrétumokat az azokat kiadó uralkodó rövid életrajza vezeti be, sőt, azoknak a királyoknak a pár soros méltatása sem hiányzik, akik nem adtak ki dekrétumokat; egy-egy nagyobb csoportot a hi reges nulla decreta ediderunt formula zár le. A 379. lapon kezdődik a Habsburg-törvénykezés határozatainak közzététele és tart a 737. lapig. A Törvénytár fő forrásai olyan kéziratos dekrétumgyűjtemények voltak, amiket zömmel alig néhány évtizeddel a mű megjelenése előtt állítottak össze. (hiv. Mikó Gábor: A magyar törvények első nyomtatott kiadása és Mossóczy Zakariás. Szeged, Acta Historica. 2015.) A Telegdi nyomda 1578-tól működött Nagyszombaton. Az officina legimpozánsabb kiadványa a jelen mű volt. A címlapon korabeli kézírással egy hatsoros latin nyelvű kis vers található a jog tudományáról, valamint egy kissé elmosódott, töredékes latin nyelvű bejegyzés. Az előzéklapon egy 1766-os, a könyvre vonatkozó bejegyzés található, míg a hátsó előzéklapon egy korabeli possessori bejegyzés. Az országgyűlési törvénycikkeknek az országgyűlésekkel egy időben való kinyomtatása Magyarországon 1595-ben kezdődik el. Ezek a kiadványok ívrét alakban, címlap nélkül, latin nyelven jelentek meg. A nyomtatvány mindig az uralkodó bevezető soraival kezdődik. A bevezetésben közli az uralkodó, hogy az általa összehívott országgyűlésen hozott törvénycikkeket jóváhagyás végett eléje terjesztették. Ezután következnek maguk a törvénycikkek, állandó szövegű címmel, amelyben úgyszólván csak az országgyűlés helyének és megnyitása napjának megnevezése változik (Articuli dominorum, praelatorum, baronum, magnatum et nobilium caeterorumque statuum et ordinum Regni Hungáriáé ...). Az új törvénycikkek után az uralkodó jóváhagyó záradékával (Conclusio) végződik a nyomtatvány, amelyet a hivatalosan szétküldött példányokon a király, valamint az arra illetékes személyek, a királyi kancellár és a királyi titkár saját kezű aláírásukkal láttak el. A nem hivatalos példányokon sem címzés, sem aláírás, sem pecsét nincsen. Impresszum ezeken a kiadványokon nem szerepel, nagyon nagy valószínűséggel Bécsben nyomtattás őket. (Hiv: Fazakas József: Egykorú törvénykiadványaink 1595-től 1688-ig. OSZK évkönyve 1965-1966.) Az 1630-as országgyűlési határozatok utolsó lapján korabeli, olvashatatlan aláírással. Ritka, becses könyv. A Decreta az elmúlt évtizedekben kétszer szerepelt árverésen.