Studio Antikvárium

31. könyvárverés

a levélhez mellékelve kettejük tükörben látszó, egymást átölelő fényképét.
Kelt: Gyula, 1966. 07. 21. Négy levél, négy sűrűn beírt oldal, mérete: 195x139 mm. A levélhez mellékelt amatőr fénykép (vintázs, zselatinos ezüst nagyítás) mérete: 900x600 mm.
A levél teljes szövege: „Gyönyörűm, kis szívem, boldogságom, végre megkaptam azt a leveledet, amire vártam, – persze jobb lett volna mindent előbb, józan őszinte komolysággal megbeszélni. Mert természetellenes és lehetetlen helyzetemben ez a józan komolyság szükséges. Most már mindegy. Nagyon szép levelet írtál, talán a legszebbet, amit valaha kaptam tőled. Boldoggá tettél megint az egyszer, bár sokat gyötröm magam az elátkozott város miatt. (Szeged.) Nyilván ez is jó valamire. Remélem, legalább Neked jó lesz valamire, nekem borzalmas, mind Gyula, mind Szeged. De Te mindig „csinn”-be viszed a labdát, ha szabad most már football-kifejezéssel élnem. Csak azt kell megértened, hogy én hiszek a te becsületedben, tisztaságodban, – viszont féltékenységek becstelenségében is hiszek. Tehát G. úr ízléstelen becstelensége undorít el, aki Szegeden mindig eljátssza a martyr szerelmes családfőt. Ez sajnos idegesítően hamis és raffinált – következésképp becstelen; mint a színjátszása; mint az élete. Hát ezért voltak a lófaszok. Mehetett volna vonattal. Csak téged mindenbe bele lehet vinni, hogy kénytelen legyél nekem hazudni. – Ennyit erről. Eddig Békéscsabán laktam és próbáltam, tegnap este jöttem át Gyulára lakni, és most már csak itt vannak próbák. Stefanik elrémít a színjátszástól. Mindegy, le kell nyelni még ezt az 5 napot. Több is veszett Mohácsnál. Mára sikerült részben kirekednem, Gyulai Ibusz-szobám nagyon jó, ma végre aludtam vagy 11 12 órát, mert a békéscsabai hőségben és zajban sokat szenvedtem. – Remélem Kovács Jancsi átadta a levelemet. Jó lenne, ha át tudnál jönni 24.- után!!! Pihenj sokat, vigyázz a lábadra, az egészséged többet ér Szegednél és az egész barom ünnepi játékoknál. Én a magad-teremtette helyzet miatt nem mehetek Szegedre, és ezért nem is akarok odamenni. Remélem ez lesz az utolsó ilyen szituáció életünkben!!? Drága mindenem, kimondhatatlanul várlak és szeretlek. Kívánlak, vágylak. Kérlek ne mutogasd sokat rossz fürdőruháidban a melledet! Mert egyszer tényleg én öllek meg! Gondolatban most végigtapadok rajtad, nyári verejtékünkön, röpülni akarok veled, túl mindenen, túl rohadt életünkön és rohadt társadalmunkon. Az élet szép, Neked hiába magyarázom, Tőled tudom. Strandon ülök egy elhagyott asztalnál, ugyanaz a nap süt rám, mint rád Szegeden és az égető-csókú és tűzforró-szerelmű tűhegyes napsugarakban és ölellek, én csókollak, én akarlak égetni. A nappal üzeni a föld, hogy kívánja ráborulj. Rámborítsd lányos lágyságod és férfiszenvedélyed. Szeretlek jobban, mint az első perc csodálatában, 6 éve Miskolcon. Jobban csodálkozom, magadon-magamon, életünkön és a szép boldogságon, mint szerelmünk harmadik percében a vonaton. Szerelmem erősebb, mint az elmúlt hat év nyoma, terhe – és ha rádfekszem könnyebb a világ a sugárzó égnél, mikor felhőivel és kékségével ránktelepszik. Szerelmünk a világ. És én úgy látom a világot, amilyen a szerelmünk. Emlékezzél! És átlátod én átölellek, és most én is megbocsátok Neked mindent, mint ahogy Isten nekem is megbocsátja, ha bántlak. P[iki]-d.”
A levél szélső margóján Latinovits nyomtatott betűs idézeteket írt Heltai Néma Leventéjéből: [Péter:] „Csókolj meg Zilia, kérésem csak ez!!!”, valamint [Setét Lajos:] „Szeressük egymást, Isten arra rendelt”; „Így érts meg azt, hogy én szelíd, költői lélek bakónak álltam…”; Nem hókusz-pókusz, nem varázsige, egyetlenegy szó kellett vón’ ide:”. Ez utolsó bibliai idézettel zárul: „Őrizz magadban engem és én megőrizlek a világtól, a világnak.” Az idézet mellett Latinovits tollrajza, mely a Balatont ábrázolja vitorlással, felette focilabda és „Tihany”, valamint „Gól!” felirat.
Szerelmük 1960-ban, Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci bemutatóján kezdődött. Ruttkai Évát, az ünnepelt fővárosi színésznőt testvére, Ottó, a Miskolci Nemzeti Színház akkori igazgatója hívta vendégszerepelni. Partnerét egy pályakezdő, szinte zöldfülűnek mondható, de ígéretes tehetségű fiú, Latinovits Zoltán játszotta. Azon a színpadon kezdődött el mindaz, ami ma már csak legenda. Két csillag találkozásának története. Ruttkai erre később így emlékezett: „Az élet tud olyan lenni, mint a mese. De annak ára van. Nem lehetsz latolgató, meg fukar. Fél hétkor néztünk a miskolci tükörbe, és attól kezdve minden premier napján fél hétkor virágcsokrot kaptam tőle olyan gyönyörűséges sorok kíséretében, amelyektől megemelkedik, aki kapja.”
Ekkor Ruttkai már férjes asszony volt, Gábor Miklós, a szintén ünnepelt színész, a levélbeli „G. úr” felesége, kislányuk is volt, Julcsika. Mintapárnak számítottak az ’50-es évek alkonyán. Ruttkai 1964-ben bejelentette, hogy szerelmes, és elköltözik. Innentől együtt éltek Latinovits Zoltánnal – ebben az időben mindenki számára ők jelentették az „álompárt”. A tizenhat esztendő alatt megéltek mennyet-poklot, játszották Rómeót és Júliát, segítették egymást, szerették egymást. Szerelmüknek Latinovits Balatonszemesen, 1976. június 4-én bekövetkezett halála vetett véget. A színésznő, bár tíz évvel túlélte Latinovitsot, nem lehetett többé ugyanaz, mint azelőtt volt. Minden nap gyertyát gyújtott az emlékére, a gyufaszálakat nem dobta ki, összegyűjtötte. A lakásban volt egy óra, ami azontúl mindig fél hetet mutatott: így őrizte megismerkedésük pillanatát.
Eredeti, felbélyegzett borítékban „Ruttkai Éva művésznő, dr. Földeák Sándor leveleivel, Szeged” címzéssel. A XX. századi magyar színháztörténet kiemelkedő jelentőségű darabja.