Kieselbach Gallery

50. Herbstauktion

37,5x37,5 cm
Olaj, karton
Jelezve jobbra lent: Czigány

KIÁLLÍTVA:
- Nyolcak és Aktivisták. Kieselbach Galéria, Budapest, 1999. november.

REPRODUKÁLVA:
- Rum Attila: Czigány Dezső. Budapest, 2004. 143. oldal.



A képek befogadásával, a festészet élvezetével sok tekintetben úgy áll az ember, mint az evéssel. Az új hatásokra nyitott, örökké izgalmakra vágyó gurman könnyen lelkesedni tud az egzotikus ízekért, joggal csodálja meg a modern konyha bonyolult kreációit, érti és elismeri a parádésan tálalt, virtuóz blikkfangok között megszülető ételcsodákat, de ha megkérdik tőle, milyen fogást enne a legszívesebben, ezt a választ fogja adni: készüljön egyszerűen, kevés, de tökéletes minőségű alapanyagból, az íze pedig ne harsogjon, ne tolakodjon, ne akarjon gyorsan elvarázsolni, hanem csendes harmóniát sugározva, diszkréten, szinte észrevétlenül nyűgözzön le. Régi tapasztalat, hogy az asztal mellett leginkább az egyszerű étel, a kordában tartott íz képes sokszor, hosszú távon élvezetet nyújtani.
A festészet egyetemes története egy hasonló jelenségre nyújt kifejező példát: létezik egy évszázadokon, stílusokon és életműveken áthúzódó művészi attitűd, egy olyan hangütés, amely sohasem fitogtat, nem erőlködik, nem akar, hanem csak van, halkan szól, keveset, tisztán és tömören. 17. századi spanyol csendéletfestők éppen úgy tagjai ennek a képzeletbeli klubnak, mint Cézanne vagy éppen Morandi, aki nem csupán alkalomszerűen hódolt a „kevés eszközzel monumentálist alkotni” elvének, de központi programmá is emelte e szigorúan reduktív szemléletet. A magyar festészet 20. századi történetében is akadnak olyanok, akiknek jó néhány alkotása joggal követel helyet magának ebben a sorban. Tornyai János, Nagy István, Nagy Balogh János, Czimra Gyula mellett néhány festményével Czigány Dezső is ide sorolható: a legszebb közülük éppen a most bemutatott alkotás.
A kép témája végletekig egyszerű: abrosszal letakart asztal egyik sarkán öblös porcelántál áll, benne és mellette néhány alma látható. A felület telítve vibrálóan színes reflexekkel, a piros-sárga-zöld gyümölcsökről visszaverődő fény átfesti a terítőt és a képteret lezáró függőleges falat egyaránt. Az egymástól jól elkülönülő, szaftosan felvitt, rövid ecsetvonások rendszere, a tömör formák és a szilárd rend Cézanne hatásáról tanúskodik, de a formálás és a kompozíció mégis lazább, elengedettebb, kevésbé szigorú és a színek szélesebb regiszteren szólalnak meg: Matisse és a fauvizmus is párhuzamként kínálkozik. A négyzetes formátum, a közeli nézet és a kevés motívum, a ropogós faktúra és az egyszerű, világos szerkezet páratlanul koncentrálttá teszi a látványt, miközben hiányzik az a tudatos „kibillenés” vagy barokkos motívumhalmozás, amely sok Cézanne-csendélet sajátos fanyarságát adja.
Czigány képén tökéletes harmónia uralkodik, fegyelmezett, kristályos rend a komponálásban, de tapintásra ingerlő érzékiség a felületen. Persze akad néhány festmény az aix-i mester bámulatra méltó életművében is, amely letisztult egyszerűségével szoros párhuzamba állítható e puritán szellemű Czigány-művel. Közülük egy, a Gyümölcsök tálban című kép az 1910-es évek folyamán Hatvany Ferenc európai hírű kollekcióját gazdagította.
Nem véletlen, hogy a 20. század egyik legjobb ízlésű magyar műgyűjtője többek között ezt a képet választotta ki Cézanne életművéből – a csendes hang, a sallangmentes megfogalmazás ellenállhatatlanul vonzza a legkifinomultabb ízlésű műértőket. Az epikus utalásokkal terhelt téma, a tűzijátékszerű szín- és formatobzódás, a rafinált kompozíciók és az összetett szimbolikus utalások helyett ők valami másra vágynak: harmonikus nyugalomra, nemes egyszerűségre, szerényen kitárulkozó, csendes szavú festészetre és delikát felületre. Olyan képre, melyen a tisztán festői értékek, a logikus rend, a „ropogós” faktúra, az ecsetvonások finom ornamentikája és a színek szépsége önmagukban hatnak. Ezt nyújtja Czigány Dezső Cézanne műveit idéző, de fauve-os erényeket is csillogtató csendélete, az egész aukció legszerethetőbb darabja.
 
 
Molnos Péter