Virág Judit Galéria

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, vászon, 80x94 cm
Jelezve jobbra lent: Csók Darázs 909

Kiállítva:
-Csók István kiállítása OMKT 1914.138. kép
-Csók István emlékkiállítása Magyar Nemzeti Galéria, 1965. Telepy Katalin bevezető tanulmányával. 58. kép
Proveniencia:
-1914-ben a Könyves Kálmán Céh tulajdonában volt, 1965- ben Bognár Tibor gyűjteményének darabjaként szerepelt a MNG kiállításán.

Csók István festői pályája rendkívül jól indult. Már 1889-ben, Krumplitisztogatók című kompozíciójára mention honorable-t kapott a párizsi Salonban, majd alig egy évvel később bemutatta a budapesti Műcsarnokban Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre című képét, amely 1891-ben a párizsi Salon harmadosztályú érmét nyerte, 1894-ben az antwerpeni kiállításon első osztályú aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon pedig aranyérmet kapott. Hasonló sikere volt az 1891-ben festett Árváknak is, amely a Képzőművészeti Társulat nagydíját, majd 1894-ben Bécsben az osztrák állami nagydíjat szerezte meg a művésznek.
Ilyen előzmények után festette Csók élete legnagyobb kompozícióját, a Báthory Erzsébetet, amelyet azonban itthon nem fogadtak kellő megértéssel. Az előre megígért állami vásárlás elmaradt és a kritika is jobbára a mű különös hangulatát, szokatlanságát hangsúlyozta. A súlyosan megbántott művészt az sem vigasztalta, hogy 1897-ben a müncheni nemzetközi kiállításon első osztályú aranyérmet nyert. A Báthoryval elszenvedett fiaskót akarta helyreütni Csók a következő években festett, majd rendre feldarabolt nagy kompozícióival. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy a Nagybányán készült/Sten hozzád, szerelmem!, és a Krisztus és Vénusz, amely a Műcsarnok 1899-es kiállításán És szabadíts meg minket a gonosztól címet viselte, egyaránt megsemmisült. "Az 19...ki (1902 B. J.) tárlaton aztán beállt a katasztrófa. Krisztus és a bűnös asszony volt a kép címe, amit kiállítottam. Ezúttal is három színfolt dominált a képen. A templom sötét hátteréből élesen vált ki a térdelő bűnös asszony aranybrokátba burkolt alakja. Balra a zsidók hadonászó tömegében egy rabbinus sárga kaftánja vonta magára a figyelmet. (...)
Többen álltunk a kép előtt, de hogy kik, már nem tudom. Egyszerre csak ott terem Paur Géza, aki Telepy bácsi után főtitkára most is még a Műcsarnoknak. Már Münchenben szoros barátság fűzött össze bennünket. Sárga kaftán, sárga kaftán, Pistikám így szólt... No, persze, tavaly Ferenczy,* az idén te. Gratulálok. Ezzel tovább ment, de máris ott állt Kernstock, az utánam következe generáció legtöbbet igére jelensége. ő Münchenben még, az Árvák kiállításakor félénk tisztelettel nézett rám. Most vállamra tette kezét, s jóakaratúlag csak ennyit mondott: Jól van ez tetőled, Pista." (Csók István: Emlékezéseim, Budapest 1990. 146147.) *Célzás Ferenczy Károly képére: Józsefet eladják testvérei.
Ezután határozta el Csók, hogy megnősül és kiköltözik Párizsba. Életének legboldogabb, ragyogó és harmonikus időszaka volt az 1903-1910 között eltelt hét esztendő. "A világ kultúrközpontjában élhettem. Házaséletem a legideálisabb, barátaim a leghűségesebbek. Lelkem felfrissülhetett a nagyszerű impressziókon, melyeket csak Párizs és környéke nyújthat egyedűl a világon. Es ekkor kapcsolódott döntő súllyal a Salon d` Automne, képeim stílusának kialakításához. Bizony évekig tartott, míg lemúlt szemeimről a hályog, mely megakadályozta tisztánlátásomat, míg felismertem az ifjú francia művészgárda, Matisse, Maurice enis, Van ongen, Vlaminck, Derain törekvéseit, kik a legmagasabbat a művészetben önmagukat adták. Mondhatatlan örömömre a sajtó hasonló önállóságra törekvő szellemet vélt képeimben felfedezni."
Csók a nyarakat rendszeresen a Dunántúlon, Tolna és Faranya megyében töltötte, s színgazdag képeivel ő tette általánosan ismertté a sárközi és öcsényi parasztság festői viseletét. A sorozat még Párizsba költözése előtt indult az Ocsényi keresztelővel (1902), majd a Mézevőkkel és a Teknő vájó cigányokkal folytatódott (1903). Ezekből a képekből azonban, mint maga is írja, valami hiányzott. És valamiből túl sok volt: túltengett bennük a néprajz. Párizs, a Salon d'Automne festői kellettek ahhoz, hogy a néprajzi téma festői problémává váljék.
1905 nyarától kezdve többnyire Mohás környékén dolgozott. A sokác nők pazar ruházata, a vidék frissessége, ragyogó fényei kifogyhatatlan tárházát jelentették az újabb és újabb festői témáknak. Darázs, ez a jobbára sokácok lakta Dunamenti kis község többször megjelenik tájképein, figurális kompozícióin. Ismerünk 1905-ből, 1907-ből származó darázsi képeket (Darázsi táj 1905., Darázsi részlet 1907), de a leghosszabban 1909-ben időzött itt a festő. Ekkor készült a Darázsi részlet (Csók 1914.42.), A darázsi plébános (Csók 1914. 116. Újlaki Dezső tulajdona), a Darázsi fejfa (Csók 1914. 135.) valamint az itt látható A darázsi plébánosnál (Csók 1914.138.).